Arányok és értékrendek.

Ha elfogadjuk azt az alaptételt, hogy az ember biológiai, egyszersmind szellemi lény is, akkor ebből kiindulva e kettősség mentén sok mindenre lehet magyarázatit találni.

A marxi-engelsi filozófia kimondja – akaratlanul is elismerve az ember tudati létét – „ hogy a „lét határozza meg a tudatot”.Ez a marxi axióma igazságtartalmával együtt is félrevezető és hamis, mert a lét és tudat egymásra visszahatnak, és elemeinek aránya határozza meg az embert.

Ez a kölcsönös, egymásra visszaható erő, és ennek súlypontja nem mindegy, hogy melyik elemen van! Itt dől el, hogy a XXI. század gyermeke, kisebb és nagyobb közösségei és társadalmai milyen jövőbe tekinthetnek! Ez – minden túlzás nélkül - az emberiség, a föld, a világegyetem e részének létének, vagy nemlétének kulcsa!

Az emberiségnek szembe kell néznie az éghajlatváltozás okaival és tendenciáival, a vallási fanatizmusokkal, a gyűlölet mértéktelenségével és a jelenleg dúló világ- és európai gazdasági válsággal. Ezek okait alaposan kielemezték mát szakavatott elmék (sokszor egymásnak ellentmondva), és keresik a megoldásokat, melyek mindegyike az emberi önzés valamilyen változatának receptje. Hozzuk meg az áldozatot a stabilitásért , de- „fogjuk meg, és vigyétek!”

A nyugati demokráciák a 68-a anarcho-maoizmustól megfertőzött, és e „betegséget” kiheverni nem tudó politikai elitjének egy része még mindig reménykedik a neoliberális, abszolút piacvezérelt gazdaságpolitikában, miközben az EU nemzetállamainak jó részében olyan morális feszültségek is felhalmozódtak, mint a neonácizmus, a sovinizmus, a neokommunizmus, és a liberál-nihilizmus.

Tudomásul kell venni végre, hogy az egyetlen lehetséges kiút a társadalmak – horribile dictu! – a világ morális egyensúlyának helyreállítása, melyet Európában a 2000 éves keresztény kultúra és értékrend jelent. Ezt az értékrendet negligálni, átlépni nem lehet és nem is tanácsos, mert a más kultúrák Európába való egyre intenzívebb behatolását csak ez az értékrend tudja ellensúlozni.

A franciák, a németek, az olaszok, a görögök, stb.szembe kell nézzenek a bevándorlók újabb és újabb tömegeivel.

A brüsszeli elit úgy látszik kezd ébredezni, Barroso úr már nemcsak gazdasági, de kifejezetten szociális válságról beszél!

Európa egyesítésének gondolata és folyamata nem pusztán gazdasági vonatkozásban fogalmazódott meg, hanem a keresztény értékrend alapján is (Robert Schumann!), nevezetesen az egyenjogúság és egyenrangúság, a kölcsönös előnyök, az egymás tisztelete, a kölcsönös szolidaritás alapján.

Éppen ezért a lét-tudati kapcsolat lényegét kivetítve a társadalmakra, a tudati, morális válság felszámolása nélkül nem lesz sikeres a kilábalás a gazdasági válságból sem.

Tehát világos a feladat a társadalom keresztény eszmeiségét romboló eszmék nyilvános és határozott elutasítása, visszaszorítása úgy, hogy társadalmi szinten ne érvényesülhessenek. Az abszolút szabadság utópisztikus eszméje meg kell torpanjon azon a felismerésen, hogy szabadnak lenni mindig bizonyos önkorlátozást jelent, és akkor lehet igazán szabad az egyén, ha önként, másokat szolgál!

Nem lehet megengedni, hogy a társadalom alappillérét, a családot minden lehető eszközzel és módon, évtizedekig romboló rendszer továbbra is életben maradjon! Nem lehet megengedni, hogy a család társadalomban meghatározó szerepe elmosódjon, csökkenjen, valamiféle ostoba csökevénynek tűnjön. Nem lehet a gender-nevelés undorító és személyiség-romboló „szabadságát” ráerőltetni a gyermekekre, akik ártatlanságukban azt sem tudják, mi történik velük!

Az az értékrend, mely soha nem érvényesült döntően, de mégis meghatározója volt Európában és múltját meghatározta, nem léphető át, nem vehető semmibe, mert ez az út , mint kultúrfogalomnak, mint civilizációnak Európa megsemmisüléséhez vezet! És ez csak idő kérdése!

Itt fedezhető fel a kialakult helyzet okai között a lét és tudat súlypontjainak eltolódása, a mindenáron való profitszerzés, az abszolút és kegyetlen haszonelvűség, a spekuláció és manipuláció gyakorlata az önmérséklet, a segítőkészség, a szolidalitás az empátia. a másokért való felelősségvállalás viszonylatában.

A keresztény világ egy meghatározó része már a XIX. században igyekezett választ adni a társadalmakat feszító alapkérdésekre. Elég csak utalnom a „Reum novarum”, vagy a „Quadragesimo anno” kezdető pápai enciklikákra, vagy XVI Benedek pápa hasonló enciklikáira, állásfoglalásaira.

Jól látható a jelenlegi társadalmi folyamatokban az útkeresés, mely remélhetőleg oda fog vezetni, hogy az egyének, a kisebb-nagyobb közösségek, a nemzetek magukévá teszik az egyetemes krisztusi parancsot: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”

Ebben az egy tanításban, mondatban – ha alaposan átgondoljuk, - benne foglaltatik mindaz a morális érték, amely a megoldást jelentheti Európa válságból való kiemelkedésének. E parancs „aranyértélét” napi „aprópénzre „ kell váltani, és ez az európai, az egyes nemzetállamokbeli szellemi és politikai elit feladata!

Földrészünkön túl azért ott van Ázsia, Észak- és Dél-Amerika, sőt Afrika is, melyek népei ugyancsak az emberiség egészéhez tartoznak és önálló kultúrákkal rendelkeznek. Itt is küzdenek a különböző természetű válságokkal, de Európa, mely méltán lehet büszke kultúrájára, teljesítményére, példát mutathat, és kivívhatja a világ más részein élők tiszteletét.

A neoliberális filozófia és gazdaságpolitika bukása az egész világon nyilvánvaló. Európának fel kell ismernie, az emberi lét kettőssége, ét és tudat harmonikus, egymástól nem független, a moralitásra súlyozott beépítése az európai mindennapi létbe elengedhetetlen!

Persze ha nem törődünk bele az egyre gyorsabb megsemmisülési folyamatba.

2012. 09. 09. Szabó László Dezső.