Barangoltam hegyen,völgyön,hogy megtaláljam Istent.
Utam állták erdők,mezők, de bátran mentem hitben.
Vállamon egy zsákban:minden ingóságom,
szívemben a remény,hogy egyszer megtalálom.

Erdők dús közepén, egy nagy kerek tó partján,
elém állt az ördög és így kiáltott rám,
hallom földönfutó a jó Istent keresed!
de én a pokolra vetlek,mert az ő szavát hiszed.

Rút patás lábával dobbantott egy nagyot,
lett nagy fényözön s a villám belecsapott.
Szabadságom vissza nyerve indultam az úrhoz,
nem sokára oda értem egy feneketlen kúthoz.

A panaszodat, bánatodat a homokba írjad!
Ha fáj valami, úgy akárkinek el ne sírjad!
Homokba írjad! A porba írjad!
A szíved búja bármilyen nagy,
Az embereknek azt el ne mondjad,
A terhet csak csendben hordjad.

A mások bűnét, gyarlóságát homokba írjad,
A meg nem értést, támadásokat fel ne rójad!
A Mester is így cselekedte ezt,
Bár várta Őt a golgotai kereszt.
Az asszony bűnét a porba írta,
Ő elfeledte, a szél elfújta.

Legyen az bármilyen szent igazság,
Mind eltapossák.

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta
Mikor a lelkünket bú, és bánat nyomja
Hitünk szárnyán szóljon fohászunk az égbe,
Az örök Istennek trónja ölébe.

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta
Amikor a testünket, betegség kínozza
Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk,
Ó, hatalmas Isten, könyörülj mirajtunk!

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta
Ha betegség, bánat, mind jóra fordulna
A lelkünk mélyéből fakadjon a hála;
Ő hozzá, ki mennynek, és földnek királya.

Megfáradt testtel és lélekkel
egy túlzsúfolt hajszolt nap után
Hadd mondjak néma áldást Néked
szerető, Teremtő Atyám ...

Hadd mondjak áldást szívemből,
hisz szavakhoz oly gyönge a szám ...
De oly csekély a szó ereje ...
Félek, nem ér fel hozzád imám.

Hadd mondjak áldást mindenért
mi utamon ért, s még mi vár,
s hadd köszönjem meg halkan az erőt
mit Te adtál, átlépni gondok garmadán.

Hadd mondjak áldást a könnyért,
és hadd áldjalak minden mosolyért ...

Te adj erőt, hogy bízni tudjak,
Ha megbántanak, ne zokogjak.
Te add meg, hogy eltűrjenek,
Hogy hibáimmal szeressenek.
Te erősítsd meg erőtlenségem,
Hogy hősként vigyem a keresztem.
Te légy árvaságom erős támasza,
Tudom, Te vagy a gyengék gyámola.
Te őrizd meg gyengülő eszem,
Hogy éltem nagy teher ne legyen.
Ó adj azoknak szeretetet,
Akiknek én adtam életet.
Légy szívükben jóság, irgalom
Öregségemet értő szánalom.
Áldd, őrizd őket, édes Jézusom,
Hogy találkozzunk Nálad egykoron.

"és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért" Filippi 1,4.

Számodra is bátorító, ha tudod, hogy mások imádkoznak érted, nem igaz?

Ha ma küzködsz egy bizonyos kapcsolattal, hagy mondjak neked valamit: A leggyorsabb módja annak, hogy egy egy rossz kapcsolat jó kapcsolattá váljon az, hogy ha imában elkezded megköszönni Istennek azt a személyt.

Az hogy imádkozol valakiért két dolgot fog megváltoztatni: megváltoztatja a hozzáállásodat az emberek felé, és megváltoztatja azokat az embereket is, akikért imádkozol.

Két szürke kő között
késő ősszel szárba szökkent
s kinyílott egy halványlila petúnia…
akkor, mikor már
csak álom a szín, harmónia.
Ki várt rá vajon? Ki tehet róla?
Hisz már virág sincs, se híre-hamva,
csak érett avar,
mit a zord szél kavar
összevissza.

Az élet jelképe lett
két szürke kő között,
kevéssel fagypont fölött
a kimondatlan, biztos vég előtt
egy új élet teremtődött
konok önerőből,
a ritka, gyér napsugár felé
imádkozva magának utat,
leélni azt a keveset,
mi neki még adatott:
az életre - mely pár óra
csupán számára,
mégis - igent mondott.

Az ősz piros, sárga barna
takarót borított a tájra,
itt ott néhány gesztenye
lett barna mintája.
Gondoltam, felemelem picit
megnézem mi bújt el alatta,
s mit látok? Ott didereg
nyári nap apraja és nagyja.

Bebújt alá melegedni
tengernyi kismadár,
s a daluktól mindig hangos
nyári zöld határ.
Sündisznócskák kuporognak
fázósan alatta,
álmos szemmel, teli hassal
várnak a tavaszra.

Szénszemű kicsi mókus
néz rám mérgesen,
azt hiszi, hogy mogyoróját
én majd elveszem.

Egy napon Jézus „felment a hegyre, és magához hívta , akiket akart, ők pedig odamentek hozzá” (Márk 3,13) Kijelölt 12 férfit, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, és hogy kiküldhesse őket prédikálni. Más szavakkal: Jézus átruházta a tekintélyét. Ez az ötödik elv: Ne próbálj mindent egyedül elvégezni! Használd az átruházás elvét!
Tudod, hogy miért szoktunk feszültté és idegessé válni? Mert azt hisszük, hogy minden rajtunk múlik. „Itt vagyok én , s hordozom a világ gondjait.

Az egyik legnehezebb dolog "szünetet tartani" úgy, hogy közben ne érezzünk bűntudatot, ne tartsuk önzésnek, vagy ami még rosszabb: ne érezzük kudarcnak, mert még annyi minden maradt elvégezetlenül.
Egy gyorshír: mindig lesz még több tennivaló!!!!
Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy megtanulj különbséget tenni aközött, hogy magasra teszed a mércét magadnak, és aközött, hogy minden realitást nélkülöző, lehetetlen elvárásokat támasztasz.

Felkapaszkodunk a sikerességig, aztán rájövünk, hogy nem bírjuk a vele járó nyomást.