Az egyik legnehezebb dolog "szünetet tartani" úgy, hogy közben ne érezzünk bűntudatot, ne tartsuk önzésnek, vagy ami még rosszabb: ne érezzük kudarcnak, mert még annyi minden maradt elvégezetlenül.
Egy gyorshír: mindig lesz még több tennivaló!!!!
Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy megtanulj különbséget tenni aközött, hogy magasra teszed a mércét magadnak, és aközött, hogy minden realitást nélkülöző, lehetetlen elvárásokat támasztasz.

Felkapaszkodunk a sikerességig, aztán rájövünk, hogy nem bírjuk a vele járó nyomást.
Akkor tehát mit kellene tenni? Tanulj meg félrevonulni!
Jézus megtanulta.

Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk:
Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.
Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük.
Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban.

Jézus megértette, hogy ha nem tartunk szünetet, abba beleroppanunk.

Tehát:

a/ Készíts egy listát azokról a dolgokról, amit csak te tudsz elvégezni, a többivel pedig bízz meg valaki mást, vagy egyszerűen csak hagyd őket!

b/ Tanulj meg kis lépéseket tenni, és ünnepeld meg a kis eredményeket, mert azokból áll az élet!

c/ Ne engedd, hogy azok a dolgok, amik még mindig elvégezetlenek, tönkretegyenek.

d/ Törekedj az egyensúlyra; ne válj függővé, ne szokj rá valamire, amit élvezel!

e/ Ne engedd, hogy a túlteljesítők túlhajszolttá tegyenek!
Hosszú távon kell teljesítened. Úgy tudsz győzni, ha te diktálod magadnak az iramot.

f/ Szánj időt azokra az emberekre, akik számítanak, különben elveszíted őket!
Az állandó elfoglaltság a kapcsolatok tönkretevője. A világ minden sikere sem pótolja azt az örömet és kincset, amit a családod és szeretteid adhatnak!