“És felelének Jeremiásnak …, mondván: Abban a dologban, ami végett szóltál nékünk az Úr nevében, nem hallgatunk reád; hanem csak azt cselekesszük, amit mi a mi szánkkal fogadtunk,…” (Jer. 44,15 – 17)

Az Úr legtöbbször úgy beszél az emberekkel, úgy közli az akaratát, hogy másokat küld, mások által szólít meg, közvetítőket használ, angyalokat, prófétákat, jelen esetben Jeremiást vagy épp engem.

Most nem az üzeneten van a hangsúly, hanem, hogy amit mond a Mindenható, azt hogyan fogadod.

A legtöbb ember szelektál az üzenetek között, ami tetszik, azt meghallgatja, megszívleli, megtartja, ami nem tetszik valamilyen okból, az nem jut el a füléig se talán.

A fenti ige arról beszél, hogy emberek hallják, értik, de nem akarják követni az Istent. Saját szavuk, saját fogadásaik többet érnek az üdvösségnél is. Nem az a baj, hogy fontos az adott szó, az a baj, hogy Isten szava csak a második helyre szorul, vagy még hátrébb.

A te életedben biztosan van szerepe az Isten szavának, az Igének, másképpen ezt nem olvasnád most, de vajon tényleg odafigyelsz-e arra, hogy gondolataid, szavaid, tetteid Isten szava befolyása alatt történjenek, vagy csak megszokásból olvasod, vagy csak kíváncsiságból hallgatod, vagy csak a kényelmes részei érdekelnek a Krisztuskövetésnek? Legyen csontjaidba rekesztett tűz az Isten szava! Égjen benned olthatatlanul a vágy hogy kikutasd s betöltsd az Örökkévaló akaratát. Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod