Reményik Sándor: Szeretnék példát venni...

Szeretnék példát venni Tőle,

Aki virágot ültet a mezőre,

S elrejti arcát a virág mögé.

 
Szeretnék példát venni Tőle,

Aki viharban száll a hegytetőre,

És rejti arcát fergeteg-palást.
 

Szeretnék példát venni Tőle,

Ki a nevét írja minden fára, kőre,

De arcát nem látta még senki sem.

 
Szeretnék példát venni Tőle,

Akinek soha sincsen pihenője,

S munkája mégis, olyan zajtalan,

 
Aki mikor a csend susogni kezd,

S hulló fenyőtoboz ver síri neszt,

E tompa, síri nesz mögött is van.

Uram!
Restellem, hogy a múltban sok rosszat követtem el, pedig óvtál tõle; gyakran elmulasztottam cselekedni a jót, pedig ismerhettem akaratodat. Vedd le rólam bûneim terhét! Ajándékozz meg halálod és feltámadásod gyümölcsével: itt a földön új élettel és a mennyben az örökkévalósággal. Ámen.

Uram!
Te vagy karácsony legnagyobb ajándéka! Hozzád képest eltörpül mindaz, amit egymásnak készítünk, vásárolunk. Ne engedd, hogy csillogó ajándékaink fénye elterelje figyelmemet rólad, Uramról, Királyomról, Megváltómról.
Szeretnék én is ajándékot adni neked. Mit adhatnék, hiszen amim van, mind tõled való! Hadd adjam hát magamat: fülemet, hogy mindig meghalljam szavad, szívemet, hogy meg is értsem, be is fogadjam azt. Számat, hogy rólad szóljon, dicséretedrõl énekeljen.

Radnóti Miklós: Esti búcsúzkodó

Fölébredt a fiatal szél s füttyent
s markolászva végigfut a parton,
hírét hozza, hogy keleten már
feketülő vízben mosakodnak a fák;
hosszú lábakkal a hold jön fölfele lassan,
csomót köt a tájra s - este van.