Uram!

Utamra áraszd fényedet!
Vezessen áldó, hû kezed!
Te légy vezérem nehéz ösvényen, Jézusom!
Te légy vezérem nehéz ösvényen, Jézusom! [...]

Ha látok sírót, szenvedõt,
Te adj szívembe szent erõt,
Könnyet törölni, sebet kötözni, Jézusom!
Könnyet törölni, sebet kötözni, Jézusom! (EÉ 105,2.5)

Ámen.

Uram!
Itt rozsda, moly, futó idõ
Elpusztít minden régit,
És elõbb-utóbb romba dõl,
Mit ember keze épít." (EÉ 286,2)

Ígéreted és szavad pedig sziklaszilárdan megáll, túléli az idõk viharait. Segíts ráépülnöm! Hiszen a változó világban ugyanaz maradok: szeretetedre szoruló, kegyelmedet kérõ, gyenge gyermeked. "Te, ki nem változol, maradj velem!" (EÉ 121,2) Ámen.

Dicsérjétek az Urat,
Földön és a mennyben,
Tisztelet és hódolat
Szentségérõl zengjen!
Dicsérjétek hatalma
Nagyságáért Istent,
Kinek dicsõ uralma
Jóra vezet mindent! (EÉ 49,1)

Uram!
Szeretnék most is hálaéneket zengeni nevednek! Bánom, hogy ezt sokszor elmulasztottam. Taníts észrevennem életemben szereteted jeleit! Segíts, hogy kegyelmedrõl szívvel és szájjal, szóval és élettel bizonyságot tudjak tenni! Ámen.

Egyik barátunk történetét szeretném elmesélni nektek. Úgy beszélték meg a tágabb családjával, hogy a karácsonyi vacsorához ő gondoskodik a süteményekről. Mivel az illető hölgy szereti, ha rendben mennek a dolgok, mindig mindent időben megszervez.

Már két héttel karácsony előtt elment a cukrászdába, ahonnan a süteményeket szokta venni, hogy leadja a megrendelést. Hétféle pitét rendelt: két pekándiósat, két sütőtököset és három citromosat.

Uram!

Ó, segíts gyõzni, hogy õrt álljak ébren, Ó, segíts gyõzni, míg elnyerem nálad
Hisz te, nagy Õrizõ, nem alszol el! Egykor a gyõzelem drága jelét,
Támogasd halk imám most is az égben! S új, örök énekem majd zengve árad,
Ígérted, szószólóm, védõm leszel. Új nyelven, ujjongva száll tefeléd!
Ébressz fel engem, ha elfog az álom! Hõs karod akkor én vég nélkül zengem:
Adj erõt híven az õrhelyen állnom! Légy áldva, Jézusom, mert gyõztél bennem!
Adj erõt híven az õrhelyen állnom!