Az 1913.évben a futballcsapat az első osztály alsó régiójában szerénykedik, azonban a fiatalok – akik az ifjúsági csapatból az első csatasorba kerültek – egyre fejlődnek és csak idő kérdése, hogy mikorra küzdik fel magukat ismét az élcsoportba.

Sajnos, a feszült nemzetközi politikai helyzet csúnyán beleszólt az UTE hétköznapjaiba. Az ekkor már fellángolt balkáni háború hatása alatt a kormány részleges mozgósítást rendelt el, és lezáratta az újpesti vasúti hidat! Márpedig a Népszigeten levő régi UTE pályát csak a hídon át lehetett elérni… Vagy a Dunaágon keresztül. Odafelé simán át is jutott a szigetre. Történt mindez pedig az őszi MAC-MTK mérkőzés előtt, mikoris a MAC, mint pályaválasztó az UTE Népszigeti pályáján rendezte meg a fontos bajnoki találkozót. Odafelé simán át is jutott a szigetre a mintegy 1.000 főnyi, mindenre vállalkozó, rajongó futballközönség különböző vízijárművökön, ladikon, bárkán, tutajokon. Ám a sötétedés beálltával befejezett mérkőzés után, esőben, hidegre fordult kellemetlen időben olyan tülekedés támadt a visszavivő vízi alkalmatosságokért, hogy az egyik halászbárkának, amelybe már vagy harmincan belepréselődtek a Dunaág közepén kiszakadt a feneke. Mindannyian belepotyogtak a dermesztően hideg vízbe. Közben a kikötő tutaj sem bírta a rányomuló tömeg súlyát – a víz alá merült! Itt százával vettek kényszerfürdőt a szurkolók! A fuldoklókat nagynehezen kihuzigálták, s a pánik kitörésének elhárítására a hidat őrző bosnyák század parancsnoka a szigeten rekedt, még mindig mintegy 500 főnyi közönségen. Saját felelősségére megengedte, hogy tízes csoportokban, szuronyos katonák díszkíséretében, a hídon át is eltávozhassanak a szigetről az emberek.

Csodák-csodája, hogy ennek a télesti dunai kalamitásnak nem lett halálos áldozata...

freeweb.hu