A honfoglaló magyarok az elsõ idõben csak a Tiszáig foglalták el a Kárpát-medencét, a Duna-Tisza köze meg amolyan gyepü lehetett. A honfoglalás, vagyis az egész Kárpát-medence lakható területeinek elfoglalása 902-ben fejezõdött be. S még hosszú ideig a honfoglalók központi területe Kelet-Magyarország volt.

Mindezt azért kellett megismernünk, mert a következõk keretéül szolgál.

Az általános nézet szerint a magyarság a kereszténység felvétele elõtt sámánhitû volt.

800 körül a kazár birodalomban érdekes események zajlottak. A birodalom két tûz közé került. A Kaukázuson át a világhatalomra törõ arabok támadták már több mint száz éve, a Krím felõl a bizánciak kísérelték meg befolyásukat kiterjeszteni. Ebben a helyzetben a kazár uralkodó egy harmadik világvallás, a zsidó felvétele mellett döntött. Ez egy hosszantartó folyamat végén dõlt el, s nem ment minden belsõ harc nélkül. A kazár uralkodóval szembeforduló csoport, akiket kabar néven jegyeztek fel a források, fellázadt.

A 7. század elején újra változik a kép. A Bizáncban nevelkedett és ott megkeresztelkedett bulgár herceg, Kuvrat, fellázad az avarok ellen, a bizánci uralkodó segítségével lerázza az avar igát, s új országot alapít a Bug-Dnyeper-Don folyók között. Kuvrat õsei a Kubán felõl vonultak a Dnyeper vidékére. Ez azért fontos számunkra, mert a helyükre költöztek a magyarok, akik ettõl kezdve a Kubán és a Terek folyó vidékén élnek. Kapcsolataik a kazárokkal ettõl kezdve jelentõsek, de szomszédaik között fontos szerepet játszottak az alánok is.

Az ötödik század második felében, nem sokkal Attila halála (453) és a hun birodalom felbomlása után, felgyorsultak az események. Alig telt el tíz év és a hatalmi vákuumba új népek törtek be. Ezeket a népeket összefoglalóan oguroknak nevezzük. Számos törzsük nevét jegyezték fel a bizánci és más források, ilyenek voltak a sarigurok, a kutrigurok, az utrigurok, a bulgárok valamint a tíz ogur szövetsége, az onogurok. Nyelvük török volt, s a török nyelvek egy igen jól elkülöníthetõ ágát képezték.