A U2 hosszabb távú együttmûködésre lépett az Apple-lel, melynek részeként megjelent az iPod zenelejátszó U2-s változata: fekete elõlap piros gombokkal, azaz az új album borítójának színeivel, a hátlapon pedig a tagok aláírásaival. Kiadták továbbá az együttes összes felvételét (The Complete U2), amelynek árából 50 dollárt is elengedtek, ha valaki a U2-iPoddal együtt vásárolta meg.

A második amerikai kislemez, az All Because of You klippjét Manhattan utcáin forgatták, egy teherautó platóján, november 22-én (vagyis egy nappal az album USA-beli megjelenése elõtt).

A következõ album, a How to Dismantle an Atomic Bomb anyagát ellopták az együttestõl 2004 júliusában a franciaországi Nizzában. [1]

Bono hamarosan bejelentette, hogy ? a fájlcserélõ hálózatok mellett legális lehetõséget is nyújtandó ? az albumot meg lehet vásárolni a iTunes internetes áruházában, ill. a tervezettnél korábban, még a nyáron megjelenik az üzletekben is. Az elõrehozott kiadás azonban végül is nem valósult meg: az elsõ kislemezre kimásolt dalt (Vertigo) csak szeptember 24-én kezdték adni a rádiók.

A U2 1999 elején vonult ismét stúdióba, a készülõ lemez producerei újra Brian Eno és Daniel Lanois lettek. A túlságosan is extravagáns Popmart-turné után ? mint az sok kritikusnak és más zenei szakembernek is feltûnt ? az együttes a Joshua Tree hangvételéhez, stílusához szeretett volna visszatérni, s a Poptól idegenkedõ régi rajongóikat visszahódítani.

Az új lemez felvételei közben készítették el Wim Wenders Millió Dolláros Hotel címû filmjének zenéjét (a film forgatókönyvének alapjául Bono története szolgált).

1996 elején kezdtek dolgozni következõ lemezükön, a Popon, mely a következõ év márciusában jelent meg, és 28 országban azonnal a slágerlista élére került. Vegyes fogadtatásban részesül, részben meglehetõsen agresszív reklámkampánya miatt. Turnéja, a Popmart 1997 áprilisában kezdõdött, és tematikájában a Zoo TV-t követte; látványosságai közül kiemelkedett a 30 méteres aranysárga boltív, a 45 méternyi hosszúságú képernyõfalak és a 10 méteres, tükrök borította gömb.

A turné szünetében a U2 ismét stúdióba vonult, hogy felvegyen egy EP-t az Achtung Baby-hez, a lemez azonban nagylemezzé növekedett, és Zooropa címmel jelent meg 1993 júliusában. A Zooropa még inkább eltér a U2 addigi stílusától, mint elõzõ albumuk, különösen a sok ? helyenként a technóra emlékeztetõ ? elektronikus zenei effekt miatt.

Ismét egy jó évnyi szünet következett (csak a Batman Forever és a Mission: Impossible filmek zenéje készült ekkor), majd 1995-ben hallattak ismét magukról, amikor Brian Enóval közösen (a formációt Passengers-nek nevezték el) kiadtak egy kísérleti hangvételû albumot Original Soundtracks No.

Némi szünet után a tagok Berlinben kezdtek el dolgozni következõ stúdióalbumukon ? ismét Brian Enoval és Daniel Lanois-val. A munka nem ment túl jól, a felvett anyagok nagyon eltértek az eddigi U2-hangzástól, de végül is megjelentek, Achtung Baby címen, 1991 novemberében. Az új lemezt mind a közönség, mind a kritikusok lelkesen fogadták. (Születésének nehézségeit és kísérleti jellegét jól mutatja, hogy késõbb a sessionök anyagából két lemezt is kiadtak: Studio Sessions '91 és Unreleased Album.

Az album 1987-ben jelent meg, az Egyesült Királyságban rögtön az elsõ helyen kezdett a slágerlistán, és az USA-ban is hamar az élre állt, itt a két kislemez, a With or Without You és az I Still Haven't Found What I'm Looking For is elsõ helyezést ért el. A U2 volt a negyedik rockegyüttes, amely a Time magazin címlapjára került (az elõzõ három: a Beatles, a Band, és a Who).

A The Joshua Tree-turné az egész világon teltházak elõtt zajlott; a koncerteken rögzített hang- és filmfelvételekbõl adták ki a Rattle and Hum címû albumot (1988) és dokumentumfilmet (1989).

Negyedik ? új kifejezésmódokat keresõ ? stúdióalbumuk producerei Brian Eno és Daniel Lanois voltak (1984). A címét egy a hirosimai és nagaszaki atomtámadást túlélõk által készített festménysorozatról kapta (jeletése: "a feledhetetlen tûz"). Ezen szerepel a Martin Luther Kingnek emléket állító Pride (In the Name of Love) ? az elsõ számuk, amely az Egyesült Királyságban az elsõ ötbe, az USA-ban pedig az elsõ ötvenbe kerül a listákon.

A Rolling Stone magazin a U2-t "a nyolcvanas évek zenekarának" nevezi, mondván: egyre több rock and roll-rajongó számára õk számítanak a leginkább, sõt sokuknak egyedül csak õk számítanak.

1983-ban a Warral új irányt vett a U2 története. Ezen az albumon hallható a Sunday Bloody Sunday, amely az észak-írországi helyzettel foglalkozik, az 1972-es véres vasárnapról szólva. Az albumról kimásolt elsõ kislemez, a New Year's Day volt a zenekar elsõ nemzetközi sikert elért dala, az Egyesült Királyságban a slágerlista 10. helyét érte el, és az Egyesült Államokban is majdnem bekerült az elsõ ötvenbe. Az MTV sokat játszotta a klipjét, így a U2 egyre ismertebb lett az USA-ban is.