1. Az elsõ a hervasztás, amelyben a tealeveket rétegekben sûrû szövésû dróthálóra teszik, és egy szellõs helyiségben kb. 30 Celsius fokon nagyjából (fajtától függõen) egy napig szárítják. Ezáltal a levelek veszítenek nedvességtartalmukból, és könnyebben sodorhatókká válnak.

2. A fonnyasztás vagy hervasztás után következik tehát a sodrás mûvelete, amelyet egy úgynevezett teasodró asztalon végeznek. Régebben ez is kézzel történt, ma viszont már inkább gép segítségével: Két recézett henger különbözõ sebességgel ellentétes irányba forog. Ezen mennek keresztül a levelek, és a hengerek sodorják meg õket. A folyamat célja, hogy átszakítsa a levelek sejtfalát, mert így a levegõ könnyebben hozzájut a sejtnedvekhez, meggyorsítva a fermentáció folyamatát.

  3. A tea következõ állomása maga a fermentáció, azaz az erjesztés. Ennél a megállónál a leveleket kiteregetik egy nagy szõnyeggé, hogy a levegõ mikroorganizmusai végezzék el a következõ munkát, azaz megerjesszék a leveleket. Ez a folyamat recepttõl függõen különbözõ hõmérsékleten, árnyékban, félárnyékban vagy napon történik, és általában nem tart tovább néhány óránál. Ezzel az eljárással a tea csersavjának keserû, fanyar ízét szándékozzák elvenni, amennyire csak lehet (vagy akarják), hogy a tealevél zamatos íze érvényesüljön inkább, ugyanis ebben a lépésben képzõdnek azok a kémiai vegyületek, amelyek aztán a tea jellegzetes ízét fogják adni.

4. Az utolsó fázis a szárítás, amely lezárja az erjesztési folyamatot, és tartósítja a teafüvet. Maga a szárítás különbözõ hõmérsékleten töténik 80-100 Celsius fok környékén. A kezdeti 60%-os nedvességtartalom pedig ekkorra már 3-6% alá csökken.

gasztrostudio.hu