Az efféle tünetek szorongásoldókkal és antidepresszánsokkal jól kordában tarthatók. A kezeléseket mindig egészen kis mennyiségű gyógyszerrel kezdik, és fokozatosan állítják be a szükséges, de legkisebb adagot. Később a leszokás is fokozatosan, de még lassabban történik. Ha szükséges, bármikor vissza lehet térni az eredeti adagra. Fontos azonban a folyamatos pszichoterápiás kezelés. A nem kezelt pánikbetegek ugyanis gyakran alkoholba vagy kábítószerbe fojtják szorongásaikat, esetleg a súlyosodó depresszió miatt öngyilkosságot kísérelnek meg.

A tünetek általában három együttes köré csoportosulnak. A kardiális, neurológiai vagy hasi pánik köré. A betegeknél a leggyakrabban a következő panaszok jelentkeznek: erős szorongás, fulladás, légszomj, túlzott izzadás, hányinger, hasmenés, hasfelfúvódás, kipirulás, heves szívdobogás, szédülés, mellkasi fájdalom, halálfélelem. A rohamok tíz perc alatt elérik a csúcspontot, és 20–30 percen belül általában elmúlnak. Sokszor éjszaka is jelentkeznek, és a tünetek közül több együtt jön elő. A pánik után akár egy hónapig is eltarthat a félelem egy következő rohamtól.