Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Végzetes esküvő, avagy esküvő a végzetem

Na ez az a pillanat, amiért élek. Éltem? Tényleg kihasználtam a lehetőségeket? Megragadtam a pillanatot? Hittem magamban, benne, a közös jövőben? Vagy csak elhitettem magammal, hogy ez vezet a megálmodott véghez, a totális beteljesüléshez? Mindahhoz, amit anyámék elterveztek, belém oltottak, a társadalom elhitetett velem? Nekem erre van szükségem?!

Cipő stimmel, éppen klappol a ruhához. A gönchöz, amit bevadásztam, ami után hetekig koslattam. Mert persze a tökéletes kellett, ami különleges, mégis tükröz engem. Visszaad, és elvesz. Kicsikarja belőlem a mindent, és talán még engem, a személyemet is meghatározó IGENT. Azt a szót, ami által megszűnök magam lenni. Hiszen az életet mostantól már hivatalosan is vele fogom leélni.

Túl vagyunk a sminken, a fodrász már a sérómat is belőtte. Rajtam a kék, meg a kölcsönkért, a piros menyecske ruha a vállfán várja fellépését. Jó lenne a jövőmön túl lenni, a véget nyugtával dicsérni! Bizonyosságot szerezni, hogy amit elképzeltem megvalósítható.

Nem kell más, csak egy nagy adag levegő. Egy szusszanásnyi idő, hogy az agyam a következő lépésre vezéreljen. Előre az oltár felé, ami mentén már ott figyel a vendégsereg. Árgus szemekkel lesnek, kutatják a lehetőséget, hogy belekössenek, miközben fontoskodó mosollyal az ábrázatukon teszik emlékezetessé, teljessé ezt a percet, a pillanatot, a létem.

 

Életem, biztosan te vagy az? Te lennél, akit reméltem? Akiben bízom, akinek hiszek, aki elcsábít, akiért még a fejfájást is leküzdve erotikus pózba küzdöm magam?! Akivel a marcipán köntösbe burkolódzott tortát egymásba fonódott ujjakkal szeljük fel.

Ó, azok az ételek! Művészien megkomponált tálak várjak majd a beivott násznépet. Úgy terveztetett, mintha az alkoholtól kiélezett nyelvükön az ízlelőbimbóik is érzékenyebbek lennének. Pedig már az előételt részegen szemlézik meg. Leves hígítja a boldogságomra emelt tömény italokat. Az azt kísérő bort és sört meg majd felszívja az a sok minden, ami utána jön a hatalmas tálakon. Így már csak kihúzzák a menyasszonytáncig, a töltött káposztáig! Aztán már úticsomagként ragadhatják meg az elpakolt sütit.

Lakodalomba enni mennek az emberek. Meg inni. Jót és sokat. Sokat akarnak, még többre vágynak. Velem szemben hatalmas elvárásaik vannak. Én meg csak téged akarlak. Ha el akarlak érni, jobb lesz mielőbb észhez térni, kényszerképzetektől, kislányos ábrándoktól megszabadulni. Veled, az első randit letudni.

 

Címkék: tan mese...

Kapcsolódó cikkek:

  Rövidített igazságok

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Balogh Márta üzente 14 éve

Nagyon szep....., ha elkepzeles, ...ha mese, .....ha alom, igazan szep.....!!!!

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu