Kis türelmet...
Kedves Szeretteim!
Amint jól tudjátok,közeledik a születésnapom.
Megtiszteltetés számomra,hogy évben ünnepséget rendeztek,és úgy
tűnik ez idén is így lesz.
Nagyon sok ember vásárol,sokat.Rengeteg,a külön erre az alkalomra
szóló rádió-és TV műsor,hirdetések,reklámok,és a világ minden pontján
arról beszélnek,hogy Születésnapom egyre közeledik.
Igazán nagyon jó érzés tudni,hogy legalább egyszer,az évben,sok
ember gondol rám.
Amint tudjátok,születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt
kezdődött.
Az első időkben még úgy tűnt,hogy az emberek értették,és hálásak
voltak mindazért,amit értük tettem,de manapság egyre inkább úgy
látszik,hogy alig akad,aki tudja az okát,az ünneplésnek.
Mindenhol összejönnek az emberek,családok,barátok,és nagyon
kellemesen érzik Magukat,de valójában nem tudják,nem értik,és nem is
keresik a valódi jelentőségét az ünnepnek.
Emlékszem,az elmúlt évben is,hatalmas lakomát rendeztek a
tiszteletemre.
Az asztal roskadásig tele volt ízletes
ételekkel,gyümölcsökkel,édességekkel.
Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt
ajándék várta gazdáját.
De tudjátok mi történt?Engem meg sem hívtak!Pedig én voltam az
ünnepség Díszvendége-mégsem küldtek meghívót.
Miattam volt az egész összejövetel,a sok dísz,és minden egyéb,és
amikor maga az ünneplés elkezdődött,én kívül maradtam,bezárták előttem
az ajtót.
Pedig be akartam menni,velük lenni,ünnepelni.
Habár az igazság az,hogy mindez nem lepett meg hiszen az elmúlt
évben sokan bezárták előttem az ajtót.
Mivel pedig nem hívtak meg,hát úgy döntöttem,hogy titokban megyek
be,minden zaj nélkül,és csendesen megállok,az egyik sarokban.
Mindenki nagyon jól érezte
magát,ittak,ettek,beszélgettek,vicceltek,nevette- k,és hatalmas jó
kedvük volt.
Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab,kövér,piros
ruhás,fehér szakállas ember,azt kiabálva:HOHOHO.
Leült egy díványra,a gyerekek pedig rohangáltak hozzá:Télapó,Télapó!
Mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna.
Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát,és átölelték egymást.
Én is kitártam a karomat,de engem nem ölelt át senki.
Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni,és csomagolni az
ajándékokat.
Végül minden elkelt,és néztem,vajon nekem van-e valami-de nem,és nem
kaptam semmit.
Te hogyan éreznéd magad,ha a születésnapodon mindenki kapna
ajándékot,csak éppen te nem?
De megértettem,hogy nem kívánatos személy vagyok.
Saját születésnapom emlék ünnepén,és csöndesen elhagytam a
helyiséget.
És tudjátok,ez minden évben rosszabb és rosszabb.
Az embereket csak az étel,ital,ajándékok,összejövetelek érdeklik,és
alig néhányan emlékeznek rám.
Pedig én annyira szeretném,ha ezen a karácsonyon,beengednének engem
az életükbe!
Nagyon szeretném,ha felismernék a tényt,hogy több mint 2000 évvel
ezelőtt,azért jöttem el erre a világra,hogy az életemet adjam értük,hogy
megmentsem őket.
Csak annyit szeretnék,hogy ezt teljes szívvel elhiggyék,és
beengedjenek az életükbe!
Még valamit szeretnék,megosztani veletek,különösen arra való
tekintettel,hogy jó néhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét.
Hamarosan lesz egy saját ünnepségem,egy látványos,hatalmas
összejövetel,amit soha senki még elképzelni sem volt képes.
Most még dolgozom rajta.
Ma küldöm ki a meghívókat,egyet személyesen:Neked!
Tudni szeretném,szándékozol-e részt venni,és foglalhatok-e egy
helyet számodra?
Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe?
Merthogy,csak azok jelenhetnek meg az ünnepségen,akiknek nevei ott
szerepelnek.
Akik nem válaszolnak a meghívásra,azok kívül maradnak.
Légy felkészült,mert amikor minden kész,te is részese lehetsz az én
csodálatos ünnepségemnek.
Hamarosan látjuk egymást!
Szeretlek:
Jézus Krisztus
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!