”Az ismeret gyönyörködteti lelked.” (Példabeszédek 2:10)

Hogy mit kezdesz a lelkeddel, az rajtad múlik! Lehet tudatosan erősíteni, lehet akaratlanul leépíteni, lehet vele nem törődni. Miben találsz lelki gyönyörűséget? Sok mindenben megtalálhatod, ha keresed! Igénk azt mondja, hogy az ismeret is gyönyörködteti a lelket. Mi hát a feladatunk?

1. Vágyakozni az ismeretekben való gyarapodásra!
2. Ismeretet szerezni! Mindenről, ami jó és épít!
3. Alakíts ki magadban igényességet az ismereteid bővítése kapcsán!
4. Örülj, ha gyarapodsz az ismeretekben!
5. Azonban vigyázz, mert az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít! (1Kor 8:3)
6. Ne légy „felvágós” az ismereteidre, hanem légy szerény mindenre, amit elsajátíthattál mindeddig!
7. Isten adjon sok erőt az előbbi pontok megvalósításához!

Adj szeretteimnek jó egészséget

Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot,
hitet és szeretetet, igaz lelki életet,
ajándékozd nekik békédet, amelyet
nem kaphatnak meg a világtól.
Engedd, hogy védelmed alatt
boldog közösséggé váljunk;
hogy mindig szeretettel és
hűséggel viseljük el, ami ér bennünket;
hogy mindig osztozzunk egymás
örömében és bánatában.
Adj esőt, hogy amikor szeretteim
elcsüggednek és keserű csalódás éri őket,
mindig vigasztalást, menedéket,
támaszt jelenthessek számukra."

Ámen..



Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szét málló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge.




HÁLAADÁS

Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk!
Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk.
Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk,
Minthogy velünk járva vigyázod életünk.


Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk,
Hogy a baj idején felénk fordul orcád.
Megadod áldásod, a napi kenyerünk,
Megáldod a munkás, kérges két tenyerünk...


Megáldod a vetést, hogy nőjön kalászba.
Benned veti hitét az özvegy és árva.
Benned hisz a szegény, megalázva magát,
Néked ragyogtatja az éj sok csillagát.


Boldogan mondjuk el és dicsérünk Téged:
Nyugodt az életünk, Lelked megbékéltet.
Miért is csüggednénk, inkább hálát adunk
Hisz Véled a rossztól csak megszabadulunk.


Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk,
Ne is maradjon hát soha néma ajkunk.
Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység,
Hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség.


Csak a hit marad meg s a szeretet éltet,
Mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged.
Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva
Eljuttatsz egykoron dicső országodba!


Fel, fel ti boldogok, akik hisztek Benne!
Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne!
Mert irgalma örök, megtartása csodás,
Zengjük mindnyájan ma a hála himnuszát!

Kárász Izabella