330. Táncsics u. 7. R.k. Szent Mihály templom, 1781-ben épült barokk stílusban.

Napóra a templom D-i falán. A XIX. században készülhetett. Az 1970-es években végzett felújításkor a vertikális napórát letatarozták. Csak árnyékvetőjének csonkja mutatta helyét, majd az 1990-es renováláskor az is eltűnt.

Adatközlő: Klausz Ferenc, 1982.

Forrás: http://Napóra.mcse.hu

RAINER M. JÁNOS: Nagy Imre

Életrajzi kronológia

1896. június 7. Született Kaposváron.
1907-1912. Négy és fél osztályt végzett a Kaposvári Állami Fõgimnáziumban, ahonnan "gyenge elõmenetel és szegénység miatt szülõi kívánságára" kilépett 1912 februárjában.
1912-1914. Géplakatostanonc; segédlevelet szerzett.
1914-1915. Felsõkereskedelmi iskolai tanuló.
1915. május. Behívták katonának; géppuskásként harcolt és megsebesült az olasz fronton, felgyógyulása után Galíciába került.

Ahogyan az elõzõ nap java részét nyugdíjas politikusként töltötte, Nagy Imre október 23-a kora délelõttjét is hasonlóan folytatta. Unokái betegek lévén lakásukon, az Orsó utcában vigyáztak rájuk. Amikor a gyógyszereket hozó Jánosi Ferenc (Nagy Imre veje) megérkezett, Nagy Imre újságot olvasott, talán éppen a Szabad Nép Új tavaszi seregszemle címû vezércikkét vagy Gomulkának a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB-plénumán elhangzott beszédét. Ekkor futott be Losonczy Géza telefonja, aki lakására hívta az elvbaráti kör legszûkebb magját: Nagy Imrét, Haraszti Sándort, Vásárhelyi Miklóst és Újhelyi Szilárdot.

 

Méray Tibornak biztosan igaza van, amikor azt írja: Nagy Imre nem látszott letörtnek beszéde után. A maga szempontjából ugyanis nem volt sikertelen, amit megpróbált. A tömeg oszladozott, beszéde pártszerû volt. Az a tény, hogy õt hívták, és õ csendesítette le a vihart, óriási legitimációt jelentett, s hatalmas ütõkártyát a Központi Vezetõséggel (KV-vel) szemben.
Egy óra leforgása alatt azonban valósággal reázúdult mindaz, amitõl remeghetett, míg beszédét mondta.

 

A több mint három évtizedes Kádár-korszak és a magyarországi kommunizmus vége a hatalmi elit és a magyar társadalom közös idõutazásával kezdõdött. Az elit érzékelte, hogy a gazdasági válság társadalmi válságba nõ át. Amúgy is törékeny, viszonylagos legitimációja meggyengült. Megpróbált tehát visszanyúlni a bajok gyökeréhez, s valamit kezdeni a feledésre ítélt múlttal, az 1956-os forradalommal és a reá következõ terrorral. Ez a vállakozás eleve kudarcra volt ítélve.

Grigássy Éva, költõ, mûfordító, újságíró. Született az 1925. augusztus 22. Beregszászban. 1940 - folyamatosan jelennek meg írásai, "Asszony a tükörrel" (versek, 1947), 1948 - az ukrán népköltészet, klasszikus és modern irodalom (Sevcsenko, Franko, Leszja Ukrajinka, Sztefanik, Janovszkij) egyik legkorábbi fordítója. Puskin, Dosztojevszkij, Blok, Paszternak, Bulgakov, Kaverin mûveit, a SZU népeinek költészetét, Horátius, Becher, Aragon, Gautier, Shelley verseit fordította.

A gyászjelentés szûkszavú, száraz és élettelen. Kákosy László, a Magyar Tudományos Akadémia és a Heidelberger Akademie der Wissenschaften levelezõ tagja, az MTA Ókortörténeti Bizottsága elnöke, az MTA Orientalisztikai Bizottsága tagja, az International Association of Egyptologists tanácsának tagja, az IAE magyar nemzeti tagozatának elnöke, az ELTE Egyiptológiai Tanszékének nyugállományú egyetemi tanára, az Ókortudományi Társaság elnöke, az Antik Tanulmányok szerkesztõbizottságának egykori tagja, a thébai Dzsehutimesz-sír ásatásának vezetõje, a Magyar-Egyiptomi Baráti Társaság vezetõségi tagja, a Széchenyi-díj, az Akadémiai Díj, a Maróth Károly-díj, a Kuzsinszky Emlékérem és az Ábel Jenõ Emlékérem kitüntetettje, 2003.