Búcsú Grigássy Évától: V. G. Beáta blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam

Nem vagy belépve

Regisztráció »

Ismerősei (88)
Közösségei (83)
Képei (1489)
Videói (223)
Blogbejegyzései (257)

Beáta ismerősei

Demeter Klára

Kercsmár Zsófi

Keczánné Macskó Piroska

Összes ismerőse

Grigássy Éva, költő, műfordító, újságíró. Született az 1925. augusztus 22. Beregszászban. 1940 - folyamatosan jelennek meg írásai, "Asszony a tükörrel" (versek, 1947), 1948 - az ukrán népköltészet, klasszikus és modern irodalom (Sevcsenko, Franko, Leszja Ukrajinka, Sztefanik, Janovszkij) egyik legkorábbi fordítója. Puskin, Dosztojevszkij, Blok, Paszternak, Bulgakov, Kaverin műveit, a SZU népeinek költészetét, Horátius, Becher, Aragon, Gautier, Shelley verseit fordította. Elsőként vállalkozik az óegyiptomi himnuszköltészet eredetiből való művek megszólaltatására, lefordította a magyar egyiptomi ásatás irodalmi leleteit. 1953 - a "Falurádió" krónikása, a "Rádiólexikon" és a "Rádió Szabadegyeteme" szerkesztő-riportere, irodalmi újságírás, hangjátékok, tanulmányok. 1985 - a Zaltán Attila Irodalmi Díj alapítója és védnöke. Leszja Ukrajinka Emlékérem (1997), a Salvatore Quasimodo költőverseny díja (1998). Előkészületben maradt: Brocardo reneszánsz költő életműve, "A völgy" (versciklus), az óegyiptomi misztériumjátékok felújítása, az Amarna-költészet, "Ra-Meneisz" kötet (Grigássy É. Leszja Ukrajinka egyiptomi verseinek a fordítása és a költőnő kapcsolatos kutatásainak az eredményei).
VÉGSŐ BÚCSÚ

Október 18-án nagyon sokan jöttek el a Szent István Bazilika Szent Jobb kápolnájába. 11 óra tájékán Puskás László görög katolikus pap hozzákezdett Grigássy Éva búcsúztatásához a keleti keresztény hagyomány szerint.
S az emberek egyre csak érkeztek, kerülgetve a bámész turistákat, akiket idegenvezetőjük vezetett végig a restaurálás alatt álló Bazilikán; kerülgették a templomban dolgozó építőmunkásokat. A kápolnába már nem hallatszott be a külső zsivaj. Senki sem beszélgetett, s nem is köszöntötték egymást az emberek, hisz mindenki tudta, hogy ahol halott van, oda nem illik a köszöntés. A jelenlévők szomorúan várták a szertartás kezdetét. Mintha gondolatban mindenki búcsúzott volna attól az asszonytól, akit jól ismert életében, és most szükségét érezte annak, hogy még egyszer - az elhunyt számára utoljára - biztosítsa őt megbecsüléséről.
A Szent István Bazilika bejáratánál - ez a templom Magyarország egyik legjelentősebb katolikus székesegyháza és kiemelkedő építészeti emléke, amelyet tömegével látogatnak a főváros külföldi vendégei - a kapus megkérdezte, hogy kinek a temetésére érkeznek az emberek. Amikor megkapta a választ, elismerően bólintott, mondván: "Nahát, nahát. Rendkívül sokan jöttek el, hogy végső búcsút vegyenek az elhunyttól."

A szeretett ember elvesztése mindig fájdalom és kimondhatatlan bánat a környezete számára. Hiszen megbomlik az ember megszokott életritmusa, amelynek része a szüntelen rohanás, keresés, siker és kudarc, öröm és csalódás. Nap, mint nap ezek vibrálnak a szemünk előtt. Véget érnek a hétköznapok és ünnepek jönnek, elmúlik a nyár és beköszönt a tél. A mindennapok rohanása annyira magával ragad bennünket, annyira beszív a gyors örvénylés, hogy időnk sincs végiggondolni, hogy fizikai létezésünk, környezetünk létezése korlátok közé szorított, s előbb-utóbb eljön a perc, amely elszakít bennünket azoktól, akiket tiszteltünk, szerettünk, aki drága volt nekünk, akihez a végsőkig ragaszkodtunk. Elvész a támasz, a fej lecsuklik, a lábak meginognak. Szemünket néma szemrehányással az égre emeljük: "Miért, Atyám?.."
Ezen a szomorú pénteki napon, amely a keresztény hagyományok szerint általában böjti nap és a hívők keserves könyörgéseinek napja, vigasztalhatatlan volt bánatában Éva férje, Kákosy László, aki ősz fejét mélyen lehajtva állt szeretett felesége urnájánál. Éva súlyos betegsége a halált megelőző hónapokban fájdalmas csapást mért rá is: beteg szíve megrogyott a teher alatt.

A határtalan veszteség súlyát érezték Éva hozzátartozói, kollégái, barátai és tanítványai is. Némán hallgatták Puskás atya szavait az emberi élet végességétől és az emberi lélek halhatatlanságáról. A keresztény temetési szertartás az élőkre összpontosít, nem a végre, nem a halálra, hanem a lelki élet folytatására, s végső soron ez az örökkévalóság az Istenben és fiában, a halottaiból feltámadott Jézus Krisztusban való hit révén érhető el, aki azért halt meg, hogy megmentsen élőket és holtakat. A szertartást celebráló Puskás atya utalt arra, hogy Grigássy Éva temetésére nem véletlenül a Szent István Bazilikában került sor, hiszen a magyarok első keresztény királya különböző népeket és törzseket egyesített országában, többek közt szláv népcsoportokat is. Az ő nevében folytatódik ez a folyamat napjainkban is. Valóban jelkép-értékű, hogy Grigássy Éva, akiben magyar anya és ukrán apa vére csörgedezett, éppen abban a bazilikában lelt végső nyughelyre, amelyet a keresztelő király tiszteletére emeltek.
A magyarországi ukrán közösség nevében Hartyányi Jaroszlava vett végső búcsút Évától. A család nevében Bikki (?) János búcsúzott az eltávozott-tól, és méltató szavakkal köszöntek el azoknak a magyarországi alkotói egyesületeknek a képviselői is, amelyeknek tagja volt Grigássy Éva.
A hamvakat tartalmazó urnát a családtagok és a barátok elkísérték el a végső nyughelyre. Éva örökké él emlékezetünkben, műveiben és jócselekedeteiben.

Forrás: http://www.ukrajinci.hu/eva_hu.htm

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Nem vagy belépve

Beáta ismerősei

Beáta blogja

Búcsú Grigássy Évától

Kommentáld!

Hozzászólások

Régebbi bejegyzések

Címkék

Impresszum

Network.hu Kft.

Felhasználónév:
Jelszó: