RAINER M. JÁNOS: Nagy Imre

Életrajzi kronológia

1896. június 7. Született Kaposváron.
1907-1912. Négy és fél osztályt végzett a Kaposvári Állami Főgimnáziumban, ahonnan "gyenge előmenetel és szegénység miatt szülői kívánságára" kilépett 1912 februárjában.
1912-1914. Géplakatostanonc; segédlevelet szerzett.
1914-1915. Felsőkereskedelmi iskolai tanuló.
1915. május. Behívták katonának; géppuskásként harcolt és megsebesült az olasz fronton, felgyógyulása után Galíciába került.
1916. július. Sebesülten orosz hadifogságba esett. 1918-ig a berezovkai hadifogolytáborban (Kelet-Szibériában) van.
1918. március. Belépett a Vörös Gárdába, júniusban Szibéria Külföldi Munkásainak Kommunista (Szociáldemokrata) Pártjába.
1918 szeptember. Osztagát több hónapos harc után szétverték, ő maga a Cseh Légió fogságába került. Hamarosan megszökött és alkalmi munkákból élt a Bajkál-tó környékén.
1920-1921. Irkutszkban pártmunkás.
1920. május 10. Tagja lett az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártnak.
1921. május. Egyhónapos csekista kiképzés után hazatért Kaposvárra.
1922-27. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság kaposvári fiókjánál tisztviselő.
1922-25. A kaposvári szociáldemokrata pártszervezet aktivistája, 1924-ben titkára.
1924. április. Az MSZDP XXII. kongresszusán küldöttként élesen bírálta az országos pártvezetőséget.
1925. május 17. Kizárták a Szociáldemokrata Pártból. Nyáron az illegális KMP vezetése felvette a kapcsolatot Naggyal.
1925. november 28. Feleségül vette Égető Máriát, egy helyi szociáldemokrata vezető leányát.
1926-27. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt (Vági-párt) kaposvári szervezetének egyik vezetője.
1927. február 27. Kommunista szervezkedés gyanújával letartóztatták, de két hónap után szabadlábra került.
1927. április 13. Megszületett leánya, Erzsébet.
1928. március vége. Bécsbe emigrált. Ettől kezdve írt tanulmányokat és cikkeket a kommunista pártsajtó részére a magyar mezőgazdaság és parasztság helyzetéről.
1928. szeptember-1929. december. Budapesten illegalitásban a KMP "falusi osztályá"-nak vezetője, szeptembertől a KMP Parasztok Lapja című legális folyóiratának kiadását is irányította.
1928-29. "A magyar mezőgazdaság fejlődési tendenciái" címmel nagyobb terjedelmű tanulmányt írt.
1930. február-március. Küldöttként részt vett a KMP II. kongresszusán a Moszkva melletti Aprelevkában. A kongresszuson jobboldali, szociáldemokrata jellegű elhajlásért élesen bírálták, amiért Nagy Imre önkritikát gyakorolt.
1930. március 16. Kérése nyomán a KMP KB engedélyezte, hogy a Szovjetunióban maradhasson.
1930. április-1936. február. A moszkvai Nemzetközi Agrárintézet (a Kommunista Internacionálé háttérintézménye) tudományos munkatársa. Közben 1931-32-ben a Nemzetközi Lenin Iskola (a Komintern káderképzője) magyar szektorának vezetőségi tagja.
1930 végén. Sikerült "lakást" (egy kb. 12 m²-es szobát) szereznie Moszkva belvárosában, az egykori "Malüj Parizs" ("kis Párizs") szállodában.
1933. Oroszul, majd a következő évben magyarul is megjelent önálló, A magyar parasztság helyzete című brosúrája.
1934. A Nagy család kétszobás lakásba költözött egy orosz családdal társbérletben.
1935. ősze. Felesége hazalátogatott Magyarországra.
1936. január 8. Nagy Imrét - Kun Béla feljelentése nyomán - felesége magyarországi látogatása miatt, továbbá, mert vonakodott felvenni a szovjet állampolgárságot - kizárták a pártból.
1936. február 1. Elbocsátották az Agrárintézetből. Három évig szabadfoglalkozásúként, alkalmi munkákból (a SZU Központi Statisztikai Hivatalánál, majd az Új Hang c. magyar nyelvű folyóirat tanulmányírójaként) élt.
1939. február 3. Megrovással visszavették a pártba.
1940. február. A moszkvai Össz-szövetségi Rádióbizottság magyar adásainak szerkesztője lett.
1941. július 7. Önkéntes katonai szolgálatra vonult be, s hamarosan a Vörös Hadsereg Főparancsnoksága felderítő osztályának alárendeltségébe került.
1942. február. A hadseregből visszakerült a rádióhoz.
1944. szeptember 16. A magyar nyelvű adások felelős szerkesztőjévé nevezték ki.
1944. szeptember. Elkészítette az MKP földosztási tervét.
1944. október 27. Szegedre utazott Gerő Ernő, Révai József és Farkas Mihály társaságában, hogy megkezdjék a kommunista párt szervezését.
1944. november 7. Nagy az MKP Központi Vezetőségének tagja lett.
1944. november 29. A szovjet külügyminisztérium egy feljegyzése Nagyot a magyar területen megalakítandó kormány vagy "felszabadító bizottság" tagjaként vette számba.
1944. december 1-5. Nagy Imre, Rákosi és Gerő társaságában, részt vett a Kremlben Dimitrovval, Molotovval és Sztálinnal tartott megbeszéléseken, ahol véglegesítették a Debrecenben alakítandó ideiglenes magyar kormány személyi összetételét, politikájának alapvonalait.
1944. december 22-1945. november 4. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány földművelésügyi minisztere.
1945. március 17. A kormány elé terjesztette a földreformrendeletet.
1945. március 29. Pusztaszeren, a Pallavicini-birtokon Nagy Imre beszédével megkezdődött a földek hivatalos kiosztása.
1945. május 25. Az MKP Politikai Bizottságának tagja lett.
1945. november 17. A nemzetgyűlési választásokat követően Nagy Imrét belügyminiszterré nevezték ki.
1946. március 18. Miután az MKP vezetése többször bírálta, lemondott a belügyminiszteri posztról. Ezekben a napokban jelent meg moszkvai írásainak gyűjteménye Agrárproblémák címmel.
1946. április 23. Az MDP KV Titkárságának mezőgazdaságért felelős tagja lett.
1947. szeptember 16. Az országgyűlés Nagy Imrét elnökévé választotta.
1947. december 10. Nagy Imre írásos ellenvéleményt készített Gerő Ernő szovjet mintájú átalakítást sürgető gazdaságpolitikai irányelveihez. A pártvezetés elutasította Nagy ellenvéleményét.
1948. június 14. Nagy Imre a Magyar Dolgozók Pártja KV és (15-én) a PB tagja lett, de nem került be a Titkárságba.
1948. szeptember 10. Nagy Imrét az MDP PB kötelezte, hogy írásban fejtse ki nézeteit arról, miben nem ért egyet a párt agrárpolitikájával.
1948. szeptember 15. Nagy Imrét kinevezték a Közgazdaság-tudományi Egyetem professzorává (egyetemi tanárrá), az agrárpolitikai tanszék vezetőjének.
1949. Kossuth téri lakásából a Nagy család a pasaréti Orsó utca egyik állami kezelésben lévő villájába költözött.
1949. március 5. Az MDP KV ülésén Nagy vitába szállt Rákosival az agrárpolitika távlataival kapcsolatban. Az ülést követően hosszabb elaborátumot készített, amelyben síkraszállt a mezőgazdaság szövetkezetesítésének hosszabb időtartamú, erőszaktól és diszkriminációtól mentes útja mellett.
1949. szeptember 2. Az MDP KV ülésén Nagyot visszahívták a PB-ből, "jobboldali elhajló" nézeteit megbírálták, ő pedig önkritikát gyakorolt.
1949-1950. A Közgazdaság-tudományi Egyetem mellett az Agrártudományi Egyetemen is agrárpolitikát tanított.
1950. június 1. Nagy Imrét kinevezték az MDP KV újonnan szervezett Adminisztratív Osztályának vezetőjévé, amely elsősorban a fegyveres testületekben folyó pártmunkát felügyelte.
1950. december 1. Élelmezési miniszterként (gyakorlatilag a kötelező beszolgáltatás legfőbb irányítójaként) Nagy Imre ismét a kormány tagja lett.
1951. március 2. Az MDP II. kongresszusát követően a KV ismét a PB, egyben a Titkárság tagjává választotta Nagy Imrét.
1952. november 14. Nagy Imrét miniszterelnök-helyettessé és begyűjtési miniszterré választotta az országgyűlés.
1953. június 13-16. Részt vett azon a moszkvai tárgyaláson, amelynek során az SZKP KB Elnökségének tagjai élesen bírálták Rákosi politikáját, és korrekciókra adtak utasítást. Berija belügyminiszter javaslatára Nagy Imrét a magyar delegáció miniszterelnöknek jelölte.
1953. június 27-28. Az MDP KV ülésén Nagy Imre kijelentette: "az egész párt letért a marxizmus-leninizmus alapjairól", az állam "rendőrállammá", a kormány "árnyékkormánnyá" vált. Az ülésen elfogadott határozatot nem hozták nyilvánosságra.
1953. július 4. Nagy Imrét az országgyűlés a minisztertanács elnökévé választotta. Rádión közvetített programbeszédében jelentős változásokat jelentett be: új gazdaságpolitikát, a parasztság terheinek könnyítését, a termelőszövetkezetekből való kilépés lehetőségét, részleges amnesztiát, a kitelepítések és az internálás megszüntetését, nagyobb türelmet vallási kérdésekben.
1953. július 11. Rákosi Mátyás a budapesti pártaktívaülésen elmondott beszédében arról szólt: a régi célok és jelszavak változatlanok, az iparosítástól a termelőszövetkezeti út elsőbbségéig és a (fokozott) éberségig.
1953. július 26. Korlátozott közkegyelmi rendelet. - A kitelepítések feloldása és az internálótáborok feloszlatása.
1953. július 31. A kormány jelentősen leszállította az élelmiszerek árát.
1953. augusztus 14. A kormány eltörölte a rendőrbíráskodás intézményét.
1953. szeptember 6. Egyes közszükségleti cikkek ára jelentősen csökkent.
1953. október 17. Nagy Imre és a Magyar Katolikus Püspöki Kar találkozója.
1953. október 31. Az MDP KV ülésén megerősítik az "új szakasznak" nevezett politikát, erre utaltak az 1954. évi gazdasági terv módosított fő irányszámai (pl. a nemzeti jövedelemből a lakosság ellátására, a korábban tervezett 58% helyett, 70%-ot szántak).
1953. december eleje. A szovjet pártelnökség a magyar párt- és állami vezetőkkel folytatott újabb moszkvai "konzultáción" az új szakasz folytatására adott utasítást.
1954. január 12. Nagy Imre Kiszeljov szovjet nagykövettel folytatott beszélgetésében jelezte: Rákosi a felelős Rajk, Kádár és más kommunista vezetők 1949-51 közötti elítéléséért.
1954. január-április. Állandósult politikai viták az MDP vezetésében az új szakasz folytatását illetően.
1954. május 5. Legfelső szintű szovjet- magyar tárgyalások Moszkvában. Megbírálták mind a korábbi időszak kritikáját "túlhajtó" Nagyot, mind az új szakasz politikájával szemben álló Rákosit. A szovjet vezetés sürgette a kommunisták elleni konstruált perek felülvizsgálatát.
1954. május 24. Az MDP III. kongresszusán Nagy Imre referátumot tartott az államigazgatás és a tanácsok feladatairól. Tavasz elején körvonalazott elgondolásait a népfront politikai szerepének növeléséről, a korlátozott többpártrendszer visszaállításáról a beszámoló nem tartalmazta.
1954. augusztus 25. A Gerő Ernő vezette Gazdaságpolitikai Bizottság csomagtervet terjeszt az MDP PB elé az életszínvonal visszafogásáról, a parasztság terheinek növeléséről.
1954. október 1-3. Az MDP KV ülésén Nagy Imre vezetésével győzelmet arattak az új szakasz hívei, a Gazdaságpolitikai Bizottság terveit elvetették.
1954. október 20. Nagy Imre a Szabad Népben közölt cikkében nyíltan szólt a pártvezetés megosztottságáról, és nyilvánosságra hozta, hogy a rehabilitált kommunista vezetők (köztük Kádár János, aki nyáron szabadult) ártatlanok voltak.
1954. október 23. A Hazafias Népfront I. kongresszusán felszólaló Nagy Imre kijelentette: az MDP KV és a kormány "véget vetett a bizonytalanságnak. [...] Győzött a júniusi politika és csúfos vereséget szenvedtek azok a számítások, amelyek kudarcára spekuláltak."
1954. december 1. A csaknem kéthónapos moszkvai "gyógykezelésről" hazatérő Rákosi Mátyás az MDP PB ülésén élesen támadta Nagy Imrét és az új szakaszt. A következő hetekben a testület Rákosi mellé állt.
1955. január 8. Az SZKP KB Elnöksége Moszkvában élesen bírálta Nagy Imrét és az új szakasz politikáját, jobboldali elhajlásáért önkritikát és a politikai irányvonal megváltoztatását követelte tőle.
1955. február 1. Nagy Imrét könnyebb szívinfarktus érte, erre hivatkozva lényegében házi őrizetben tartották, távol a politikától.
1955. március 2. Az MDP KV Mihail Szuszlov, az SZKP KB titkára jelenlétében, Rákosi beszámolója alapján határozatot hozott a pártot és a szocializmust fenyegető jobboldali elhajlásról, amelyért Nagy Imrét tette felelőssé.
1955. március 9. Nagy személyesen közölte Apró Antallal és Dobi István államfővel, hogy lemond a kormányfői tisztségről és a PB-tagságról, majd újabb, ezúttal sokkal súlyosabb infarktust kapott. (A lemondó levelet nem hozták nyilvánosságra.)
1955. április 14. A KV újabb ülésén elfogadott határozat szerint Nagy "antimarxista, antileninista, pártellenes nézetei összefüggő rendszert képeznek", s megvalósításuk érdekében "pártszerűtlen, pártellenes, sőt frakciós módszerekhez folyamodott", ezért a KV kizárta a vezetésből (PB, KV) és visszahívta valamennyi funkciójából.
1955. április 18. Az országgyűlés Nagy Imrét felmentette kormányfői tisztségéből, és Hegedüs Andrást választotta meg kormányfőnek. (Nagynak le kellett mondania országgyűlési képviselői mandátumáról, a népfront elnökségi tagságáról, egyetemi tanári címéről és akadémiai tagságáról is.)
1955. május 4. Nagy levelet írt a pártvezetésnek, amelyben közölte, hogy a határozatokkal egyetért. A "mélyreható pártszerű önkritikától" sem zárkózott el, csak betegségére hivatkozva későbbre halasztotta. (A PB elutasította Nagy levelét.)
1955 nyarától. Nagy önkritika helyett politikáját védő vitairatokat írt, melyeket a pártvezetésnek szándékozott benyújtani. Volt politikusok, írók, újságírók (elsőnek Losonczy Géza, Haraszti Sándor, Vásárhelyi Miklós, Gimes Miklós, Fazekas György) keresték fel Orsó utcai otthonában. Kialakult a pártellenzék magja.
1955. augusztus 1. A PB háromtagú bizottságot küldött ki a "Nagy Imre-ügy" vizsgálatára. Az államvédelem nyomozni kezdett a volt kormányfő ellen.
1955. szeptembertől. Nagy beadványokat és leveleket küldött a KV-nak, amelyben az ellene folyó támadások leállítását követelte, s védelmébe vette korábbi politikáját.
1955. október 18. 59 párttag értelmiségi (írók, újságírók, filmesek) az MDP KV-hez intézett memorandumban foglalt állást az "új szakasz" mellett és tiltakozott a kultúrpolitika intézkedései ellen (cenzúra, lapok elkobzása).
1955. december 3. Az MDP KEB Nagyot kizárta az MDP-ből, mert "frakciós tevékenységet" folytatott, nem ért egyet a párt politikájával és a marxizmus-leninizmustól idegen nézeteket vall.
1956. február 14. Moszkvában megkezdődött az SZKP XX. kongresszusa. Hruscsov főtitkár február 27-én, zárt ülésen beszédet mondott Sztálin hibáiról és bűneiről.
1956. tavasz. Nagy Imre a mind kiterjedtebb pártellenzék tekintélyes figurájává vált, de maga semmiféle akcióban nem vett részt.
1956. június 7. 60. születésnapja alkalmából csaknem száz közéleti személyiség, író, újságíró, művész, tudós kereste fel otthonában Nagy Imrét.
1956. július 18. Az MDP KV felmenti Rákosi Mátyást a párt első titkári tisztségéből, utóda Gerő Ernő lett.
1956. október 13. Nagy Imrét visszavették a pártba.
1956. október 22. A badacsonyi szüretről este hazatérő Nagy Imrét a műegyetemisták nagygyűlésére akarták hívni, de ő visszautasította.
1956. október 23. Délelőtt Nagy Losonczy Géza lakásán találkozott legszűkebb baráti körével, akikkel az MDP vezetésében hamarosan bekövetkező változás esetén folytatandó politikáról és a szükséges személyi változásokról tárgyalt. Az egyetemisták készülő tüntetését helytelenítették. Délután Nagyot mind több híve kereste fel, sürgették, hogy szóljon a tüntetőkhöz. Este 9 körül a pártvezetés kérésére a Kossuth téren rövid beszédet mondott, amelyben a párt irányításával megtalálandó politikai kibontakozás mellett emelt szót. Ezt követően az Akadémia utcai MDP-központba ment, ahol értesült a fegyveres felkelés kirobbanásáról és a szovjet csapatok behívásáról; mint a vezetésen kívül álló, nem szállt vitába a döntéssel. A késő este kezdődő csonka KV-ülésen Nagy nem vett részt.
1956. október 24. Hajnalban az MDP jelölőbizottsága Nagyot a PB tagjának és kormányfőnek jelölte, amit a rádió reggel be is jelentett. A kormány nevében statáriumot hirdettek. Nem sokkal dél után Nagy rádióbeszédet mondott, amelyben megígérte, hogy akik leteszik a fegyvert, mentesülnek a statárium alól. Délután Mikojan és Szuszlov a pártközpontba érkeztek.
1956. október 25. Délelőtt a PB leváltotta Gerő Ernőt, és Kádár Jánost nevezték ki az MDP első titkárának. Nagy rádióbeszédében kijelentette, hogy a rend helyreállítása után tárgyalásokat kezdeményeznek a szovjet csapatok kivonásáról.
1956. október 26. Nagy a PB-ben a kormányalakításról tárgyalt, majd találkozott az Írószövetség és az egyetemi hallgatók küldötteivel. Délután a KV az események értékeléséről tárgyalt, ahol Losonczy és Donáth a helyzet politikai megoldását javasolták a katonai eszközök helyett. Nagy találkozott a borsodi munkástanácsok küldöttségével.
1956. október 27. Délelőtt véglegesítették a kormány összetételét, amelyben az MDP-tag miniszterek mellett helyet kapott Tildy Zoltán volt államfő és Kovács Béla is (mindketten a Kisgazdapárt egykori vezetői). Délután Nagy találkozott a pártellenzék tagjaival, akik azonnali politikai irányváltást sürgettek. Este az előző napon alakult pártelnökség (direktórium) határozott a politikai megoldásról, a tűzszünet kihirdetéséről. Éjszaka Nagy és Kádár a szovjet nagykövetségen hosszan tárgyalt erről Mikojannal és Szuszlovval.
1956. október 28. Hajnalban Nagy tiltakozott a legnagyobb budapesti fegyveres felkelőgóc, a Corvin köz elleni koncentrált szovjet-magyar fegyveres támadás ellen (az akció egyébként az ellenállás miatt kudarcba fulladt). A politikai bizottság Nagy erőteljes fellépése nyomán jóváhagyta a tűzszünetet (ezt 12.15-kor ki is hirdették), a felkelők követelései egy részének elfogadását. Nagy átment a Parlamentbe, ahol megalakult és ülést tartott az új kormány, közben Nagy Imre este fél 6 körül rádióbeszédben jelentette be: a kormány nemzeti demokratikus mozgalomként értékeli a történteket, a követelések egy részét elfogadja, a szovjet csapatokat kivonják Budapestről.
1956. október 29. Nagy Imre tárgyalt a fegyveres felkelők vezetőivel.
1956. október 30. Négypárti koalíciós kormány alakult 1945-ös mintára. Nagy rádióbeszédben jelentette be a többpártrendszerre való visszatérést, és a spontán alakult forradalmi bizottságok támogatását kérte. - Az MDP elnöksége feloszlatta a pártot. - Nagy Imre jóváhagyta a Forradalmi Karhatalmi Bizottság megalakulását, amely a honvédség, valamint a rendőrség és a nemzetőrségbe szervezett felkelők részvételével tartotta fenn a rendet.
1956. október 31. Nagy Imre beszédet tartott a Kossuth téren, amelyben bejelentette: Magyarország tárgyalásokat kezd a Varsói Szerződésből eredő kötelmei felmondásáról.
1956. november 1. Nagy Imre átvette a külügyi tárca irányítását. Az újabb szovjet csapatok beérkezésének hírére, Nagy előterjesztése alapján, a kabinet felmondta a Varsói Szerződést, deklarálta Magyarország semlegességét, amihez az ENSZ és a négy nagyhatalom elismerését kérte. A döntéseket Nagy közölte Andropov szovjet követtel, majd este 8 óra előtt rádiószózatban ismertette az ország népével. Késő este Kádár János, az új párt, az MSZMP vezetője a szovjet nagykövetségre távozott, majd eltűnt (másnap Moszkvába vitték).  
1956. november 3. A Parlamentben tárgyalás kezdődött a szovjet csapatok kivonásáról. Újabb, szélesebb koalíciós kormány alakult államminiszterek, valamint Maléter Pál honvédelmi miniszter részvételével. Este Nagy Imre a román külügyminiszter-helyettessel tárgyalt, akit közvetítésre kért Budapest és Moszkva között.
1956. november 4. Hajnalban a szovjet támadás hírére Nagy rádióbeszédben tájékoztatta a közvéleményt, majd legközelebbi elvbarátaival (köztük az MSZMP Intéző Bizottsága tagjainak többségével) a jugoszláv követségre menekült. Ott üzenet várta Belgrádból: vonja vissza utolsó intézkedéseit és nyilatkozatban támogassa Kádár János ugyanaznap alakult ellenkormányát, amely a szovjet csapatokra támaszkodva az "ellenforradalom" leverését vezeti. Nagy elutasította a felszólítást; politikai menedékjogot kért Jugoszláviában.
1956. november 8. Rankov>å jugoszláv belügyminiszter azt kéri Nagytól, hogy november 4-re datált nyilatkozatban mondjon le a miniszterelnökségről. Nagy hozzákezdett az antedatált nyilatkozat megfogalmazásához, de azután barátai tanácsára elutasította azt.
1956. november 22. A magyar kormány bántatlansági ígéretében bízva Nagy Imre és társai lemondtak a menedékjogról és elhagyták a jugoszláv követséget. A szovjet csapatok azonnal őrizetbe vették őket. Nagyot a mátyásföldi szovjet parancsnokságon felkereste Walter Roman román pártfunkcionárius, hogy rávegye: jelentse ki, hogy önként Romániába távozik. Nagy elutasította Roman javaslatát.
1956. november 23. Nagy Imrét és társait Romániába deportálták, ahol a Snagovi-tó partján tartották fogva őket. Nagy feljegyzéseket készített a magyar forradalomról és saját politikájáról. ("Gondolatok, emlékezések" című politikai végrendelete máig kiadatlan.)
1957. január 25. Kállai Gyula az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága megbízásából Bukarestben tárgyalt Naggyal, aki visszautasította politikájának önkritikus felülvizsgálatát.
1957. január 29. Kállai Gyula az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága ülésén javasolta Nagy Imre és társai bíróság elé állítását.
1957. február. Nagy Imre levelet fogalmazott az MSZMP KB-nak, amelyben bejelentette, hogy a párt tagjának tekinti magát, bizonyos feltételekkel támogatná annak politikáját, a forradalomról azonban nyílt vitát igényel. Levelét végül nem küldte el. - Felhagyott politikai feljegyzéseivel, s belekezdett önéletrajza megírásába.
1957. március 19. Nagy levelet írt a szovjet, a román, a csehszlovák, a lengyel és a jugoszláv kommunista pártok vezetőinek, amelyben saját és elvbarátai 1956-os szerepének kivizsgálására "nemzetközi párt-vizsgálóbizottság" felállítását kérte. A levelet a románok nem kézbesítették.
1957. március 27-29. Kádár János Moszkvában az SZKP vezetőivel megállapodott Nagy Imre bíróság elé állításáról.
1957 április 9. Az MSZMP IIB Kádár javaslatára határozatot fogadott el Nagy és társai "őrizetbe vételéről és büntetőeljárás megindításáról".
1957. április 14. Nagyot letartóztatták és társaival együtt Budapestre szállították.
1957. április 16. Nagy Imre megtagadta a választ kihallgatói kérdéseire, és a jegyzőkönyveket ettől kezdve nem írta alá.
1957. június 14. Nagy kihallgatásra jelentkezett. "Úgy érzem, nem vagyok bűnös semmiben, el akarom mondani tevékenységemet." Az események politikai és büntetőjogi értékelését ezután is következetesen visszautasította.
1957. augusztus 10. A Belügyminisztérium elkészítette a Nagy Imre-per vádiratát.
1957. augusztus 26. Biszku Béla belügyminiszter Moszkvában Andropovval, az SZKP KB osztályvezetőjével és más szovjet vezetőkkel egyeztette a Nagy Imre-per vádiratát és az ítéleteket.
1957. december 21. Az MSZMP KB zárt ülésen úgy határozott, hogy Nagy Imréék ügyében "szabad folyást enged a törvényes eljárásnak".
1958. február 5. A Fő utcai katonai bíróság épületében megkezdődött a Nagy Imre-per. Ugyanaznap az MSZMP PB szovjet kérésre a tárgyalás elhalasztásáról döntött.
1958. június 6. Az MSZMP KB zárt ülésen titkos határozatot hozott arról, hogy "a Népköztársaság törvényes rendjének megdöntésében bűnös, különleges ellenforradalmi csoporttal szemben szabad folyást kell engedni a törvényes eljárásnak."
1958. június 9-15. Nagy Imre és társai pere. Június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Vida Ferenc vezette Népbírósági Tanácsa Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélték.
1958. június 16. Hajnalban Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst a budapesti Gyűjtőfogház udvarán kivégezték. Holttestüket a börtön udvarán temették el.
1961. február 24. Nagy, Maléter és Gimes földi maradványait titokban kihantolták és az Új Köztemető 301-es parcellájában újra eltemették, a nyilvántartásba hamis neveket jegyezve be.
1988. június 5. A volt 1956-os elítéltek által alapított Történelmi Igazságtétel Bizottsága felhívást tett közzé, amelyben egyebek mellett a Nagy Imre-perben kivégzettek tisztességes eltemetését és rehabilitációjukat követelik.
1988. június 16. A Párizsban, a Père Lachaise temető 44-es parcellájában felavatták Nagy Imre, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József, Gimes Miklós és a forradalom minden kivégzettjének jelképes síremlékét. - Budapesten az Új Köztemető 301-es parcellájában, majd a Belvárosban megemlékezést tartottak Nagy kivégzésének 30. évfordulóján. A belvárosi megemlékezést a rendőrség erőszakkal oszlatta fel.
1989. március 29. A 301-es parcellában megkezdődik Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József jeltelenül eltemetett holttestének kihantolása.
1989. június 16. Nagy Imre és mártírtársai ünnepélyes újratemetése Budapesten, több százezer fő részvételével.
1989. július 6. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, és bűncselekmény hiányában felmentette őket. A tárgyalás közben érkezett a hír Kádár János haláláról.