Reményik Sándor

Egy virág úszik

című versére

Szerelmes levél indigóval III.

Nem lehetne nagyobb kegyelem az égtől.
Mint Reménynek szólnom szavát égi szerelemből.
S ha nem nyílott volna az ugarnak szépe,
hogy ért volna akkor óceán vizébe? 
De Mint Hazám adta!S szívén fakasztotta,
Úgy helyezze annak koronáját vissza. 
Magyar folyó vitte. Óceánba érve,
visszakívánkozott anyja kebelére.
Én ezt a Virágot akkor ott kifogtam.
Magját vettem néki.

Reményik Sándor

Jégvirág című versére

Égbe küldött szép üzenet.

Mindig......

Mindig annak fáj az Élet, aki szereti.
Mert ki csak lebegve él, mert minden ölébe hullt s csak becsmérelni tudja,
annak nem érték a Világon semmi.
De ki szavába fonva szerette.
Szívvel ölelte keblére örökbe,
abból beszél.
Így ki ne ismerné fel szerelmesét
ki a soraiban csókjával itatja?
Na ilyen az mikor az Ember 
szívéből ír szerelemmel
Jövő nemzedékét szóval áldani.

Reményik Sándor: Őszi csodák

Című versére.

Égbe küldött szép üzenet

Egész nap azon tűnődtem,
hogy a hűvösödő őszben
mily nagy kincs a Napsugár.
Megsimogat mikor fázom, 
lélek hangon elvarázsol.
Azt üzeni, minden jól van
mikor pajkos szív rugóban 
nem törött a szeretet.
Vagy ha törött össze rakja.
Nap meleggel megitatja.
És a hideg napos Őszben
szeretkezik Föld ölével,
s amikor már ott bent lobog,
szárnyat növeszt , és a Napba
beröpülve felragyog!!!!!

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Című versére

Csak attól búcsúzz el...

Csak attól búcsúzz el aki versenyeztet.
Attól aki azt mondja kegynek légy bolondja.
Adatokat őrizz, mi lomtárnak fogja,
és hivalkodj azzal mi nem tőled származik.
Csak attól búcsúzz el, ki neked mér élhetetlent,
de azt számon kéri buzgón, s gúny tárgyává tesz,
pedig csak leheletnyi emberség mit kértél.
Csak attól búcsúzz el aki maximalista, 
mert a jövő már nem adatok fogja,
csupán a szíveké.

HJ.-nek Szeretettel

Reggel van című versére

Oly halk vagy mint ha Őz nyomon zizegve sarjadó gyomon 
megcsillant vízgömb fátyolon átszökkent gondolat soron
zenélnél. 
Oly halk vagy mint ha köd cserélne csendet alvó ég szemére.
Ráfüggesztett kerek képe holdnak sápadó reménye is Te vagy. 

És amikor hallak, élek. Testem , Földem ,Égi kéreg .
Kotta karja rásimulva , minden abba van megírva
mi szépíthet életet! 
Sorba rakom. Apró nagyon.

Radnóti Miklós :
ERDEI ÉNEK VALAHONNAN

Című versére.

Égbe küldött válaszok.

Szemembe gyűjtötted!

Szemembe gyűjtötted a lenyugvó nap utolsó sugarait,
hogy Neked világítsak, amikor a sötétség újra támad.
Te megláttál vele, 
s fényed erdejével úgy hadakoztál, 
mint őzbak, ki támad! 
Ujjaid, s fogaid közé szorítottál 
amikor mindenki, mindent föladni készült!
Te tanítottál meg hogy 
"Isten, ki vagy........ !"
Haza, Nép, Hit.. sose szédül!

HJ.-nek 

SzeretettelJJ J

Pipacs

Csak úgy pirulok, mint pázsiton pipacs.
Szirmaim fuvallat szárnya
ajtódig hordja azt.
Leteszi elébed...neked szedtem -súgja
Harmatot is szórtam a szirom csomóra.
Attól lett íj piros .Elpirult a lelkem.
mikor szirmait dobálva hozzád küldött engem. 
Föl is szedtem mindet.
Ajtódba púpoztam, hogy hited megálljon 
a szirom hozóban.
Szél hozza, szél viszi . 
Üzenet él benne.
Mikor szíved szeret , Isten üzen benne.
Azt üzeni élek, mert a szíved karja 
felölelve szívem szívedig ringatja.

Petőfi Sándor

SZERETLEK ÉN, SZERETLEK TÉGED...

Című versére

Égbe küldött szép üzenet.

S ha én lehetnék egyszer a Napod,
Neked ajándékoznám az összes csillagot
Mely hajdan belőled értem ragyogott.
S lennék Neked az akit úgy vártál,
Kit még a Napnál is jobban kívántál,
Hogy Hazánk keblére oltalom legyek
Hogy Hazám Mezeiből Virágot vigyek,
Hogy Hazám Forrásiból itassalak,
Hazám Ölelésével ringassalak,
Hogy veled éljek végre Örökre,
Szabadság Szerelem legyek a keblekre
Biztonságot, Örömet, Békét Teremteni
Valahogy, Bárhogy!

Payer András: Gondolataim szélmalmai

Című versére

Egyszer már körbe értem....

Egyszer már körbe értem.
Úgy huszonévesen.....

Már nem reméltem sem több
fájdalmat, sem örömöt.
Forgószél kapott fel.
Már akkor hazaértem.
Mikor Szívetek szívembe költözött. 

Úgy fújtak le tenyerükről kiket szerettem,
mint forgószél repíthet el pihét.
S mindazoknál megpihentem, 
aki nem kért semmit, és semmit nem ígért. 
Időn túlra látva,
Fölemésztett az öröklét....

Ott azok a szép szívek

Ott azok a szép szívek ,
örökké helyettetek zokogták folyton
"a ki nem beszélhetőt".
S mivel zokogtak, 
vagy visszásnak tűntek, vagy
értetlenkedő ítélet fogadta Őket. " Biztosan beteg."
Pedig már régen nem magukért sírtak!!!
Csak a hozzájuk tapadt fájdalomról írtak.
......hogy Ti mindig csak vakon, csak megérezve egy parányit
abból értsétek. ....hogy milyen az élhetetlen. 
Mert kik tapasztalják mind menekülnek,
nem Embernek való az.......