Olyan hálásat.....

"Olyan hálásat szépet írjatok,
ami a szívetekből szívhangot lobog.
Csupa virágot, és mosolyt, illatost.
Csupa örök zöldet és lombját hullatót.
Csupa csivitelőt, és csacsogót,
csupa örömében hívogatót.
Csupa zeneszóval andalítót, 
csupa elevent és csupa izgatót,
Csupa szereteteddel szívvel áldhatót.

Mutasd meg Istennek milyen a lélek,
Amikor szerelmesen szereti-a kéket,
és a haragos zöldet és a lágyabbakat,
és a színekkel fürdető szerelmes vágyakat,
mert ezek színezik az égbe írt kéket,
szivárvány színessé a Mindenséget,
s benne Isten szívét, ki csak most látja azt
milyen is szeretni mit alkotása Ad.

Oly szépen játszod.....

Oly szépen játszod szívem húrjain,
Azt a szerenádot mit nektek írt az Ég.
Hűséggel üzentek, mert halljátok már 
az Énekem!!!!
S megteszem......
Minden nap a tenger hullámait 
Értetek fogom csitítani lágy hullámúvá,
s örömötöket látva alkotni fogok.
Nap sugarából csókos varázslatot,
S mosolyotokba belefeledkezve 
oda igézem szemetek szemembe, hogy meglássatok,
Én leszek minden huncut vágyatok,
Én leszek magam Mennyországotok mikor 
magatokba öleltek........

Nincs öreg.....

Nincs öreg, csak kicsiny újra.
Csak az idő játszi lazúrja
hogy már nem oly vakító 
mosolyuk.
De ki szeret annak ma is fénylik.
Idős'b szemek tüzében a szerelem beérik,
S tudja mit szabad, s mit nem érdemes.
Az érted kinyújtott kéz valódi.
S ha ajka csókol, 
menny kíséri áldani benne jövőbe érni
vágyaid termését,
a Szeretetet.

S ha tanulni akartok Emberek!
Idősb lábak elé térdepeljetek,
s tőlük kérjétek áldást Magotoknak!

Fohász.

Nincs menekülés.

Az Isten elől nem menekülhetsz.

Csak akkor ha magad vagy az Isten.

Hát könyörgök magamnak,

Az Istentől eredő papnak,

Hogy vegye el a kínomat.

Nem jó Ember bőrben.

A lélek lélekként éljen, s Földi erekben

Ne keressen csobogót.

Induljon , amíg nem késő.

Amíg Földre nem égő ,

Míg nem válik maga is emberré.

S nem akar másban oldódni fel.

Nincs egy......

Nincs egy, ha mind ugyan az.
A lelkedből szakasztott Égi tavasz,
mely mikor már érzed hogy kihunyni látszik, 
akkor tűz tavú tóból elvirágzik, 
s egy másik tóban, egy el nem múlóban megéled!
Így ha nem találod ne csüggedj,
meg vár téged ott az Égi vizekben
kire vágytál!:)

Vallomás.

Ujjbegyeimmel végig tapogattam újra betűid.
Vakon kerestem benne szeretsz-e?
Két halk sóhajtásom közt Te voltál a harmadik.
Lázban vártad hogy vissza térjek!
Hiányzott hogy észre vettél.
Hangod ópiumként szédített újra.
Felébredni?Ugyan miért akarnék.
Szerelmes karodon ringat a Hit!
Maradni akarok...
...csak még egy kicsit!!!

Nézd.......

Nézd ! Milyen lágyan illesztem bokám,
Nézd gömbölyű minden érintés,
Nézd! Nem sietek sehová....
Nézd köréd kulcsoltam a mozdulatot...
Nézd! Karodba olvadok, 
A pillanat gyönyöréért mit a tánc adott
Örökké Hálás vagyok.....

Nézd arcom lángol, zavar hogy látod,
De imádom hogy a bokám lágyan illesztem,
hogy a táncom gyönyörűsége valódi ,
s megteszem!
Köréd kulcsolom a mozdulatot, és 
szemedre csókolom a pillanatot,
Ma Neked táncol a Szívem!

Ne sírj........

Ne sírj kicsim, soha....
töröld le könnyedet,
Hisz az élet ,
tudd meg , 
érted teremtette
az én simogató kezemet.
Neked dobban, szívem
amikor azt hiszed,
nem láthatsz már soha.....
De az öröklét kapuja 
gyöngyöknek kitárja 
szigorú szárnyait.
Szívemre hullhat 
amit nekem küldesz.
S veled sírok akkor 
örömmel bánatból, 
hogy eztán már csak
én ölellek, és Te nem érzed meg,
hogy én most is neked élek
onnan a távolból, 
s majd egyszer,
ha szeretnéd,
találkozunk.

Nézd Kedvesem.....

Nézd Kedvesem, élet illatú Szerelmesem!
Ott a távolban kelő......
a csillag hegyeken túl élő szép reményű.....
miként üzen.
Csak így........ 
Dalszárnyat növesztve becézi neved.
S lám csak!
Ettől valóban Napba öltözik a táj ,
s virágot nyílik a Szíved. 

Sok szeretettel!
Évi

A kétségek vihara......

A kétségek vihara nem vihar.
Az Élet báránya vihart nem kavar.
Az Ember egymaga nem támaszt szelet.
Mert csak sok ezernyi szívből támaszt az "élhetetlen- élet" vihar felleget .
Mi fáj, szerelemből az akkor is édes,
mikor csak emlék a kéz , ki megigézett.
Így szenvedni balgaság azért,
ki nem a tiéd .
Vagy a Tiéd? 
Akkor miért a kétség? 
Szeress, és szeressenek!
Az élet mindig párosan kerek!