Elrejtőztem Újra.

Elrejtőztem Újra.

Mint mikor puska ropog ,

Úgy bánt mi nektek csak szabályokkal élhető.

Én nem élek már abban.

Én a fellegekkel úszom,

s csak néhány falatért kúszom le Földetekre,

Hogy el ne vesszek.

s csak dallal vagyok megfogható....

mert már nem arról beszél az Ősi szó,

melyre régen oly szerelmes szívvel adatott.

S bár hallom hogy hívtok,

és mennék is repülve,

De nem tudom merre.....

Nem tudom merre.

.

Ha nem bírsz már mást tenni......

Ha nem bírsz már mást tenni csak szeretni.
Az Istennek már bőven elég ennyi. 
Deres hajjal nem kell versenyt futnod a holnapért.
Fusson az aki még fürge,
tettre kész.
"Nyeregbe ülve"
viszi a szent zászlót a "térre"!
Felmutatva," ma én 
harcolok érte.........."
Mert ki gyöngécske, az már mind szelíd,
Harcra nem hív létet
s csendesen örülve áldja a tisztességet.
Szerelme abban beteljesül.

SEMMIÉRT EGÉSZEN

Szabó Lőrinc versére

Téged!

Téged ölellek minden ölelésben,
ami testemhez ér.
Téged csókollak csókommá szelíden,
mikor kívánságod Égből Földre ér!
Téged rabollak magamévá,
amikor mindenki téged rejteget,
Téged adlak mindenkinek, 
amikor éhen halna bennük a szeretet!
Téged szorítalak fogaim közé 
mikor bitangok ölni készülnek Téged!
Érted áldozom fel a világi vágyat,
megértetni, hogy a Szerelem, 
Élet!
Te érted vakulok meg,hogy mindenki lásson!

Schvalm Rózsa: Mit hoz a jövő

Című versére

Nem haldoklik. 
Éled.
Új Gallya s Új Rügye bomlik ki sövénynek.
Csak a hite hagyott elme ki nem érti:
Megtépázott szívnek Tépett örökségit hagyja
Isten örökül annak ki nem szeret.
Te magad válsz azzá mit teremtesz.
Amikor ítélsz, magad ítéltetsz meg, 
S ha hűséggel szeretsz Békés Boldogság lesz
Tenyeredből áldás Minden Nemzeteknek!

Isten Mikor tanít meg kell értened,
Felelősség nélkül élned az Életet,
Gyermekeid s magad jövőjét pecsételi rabbá!

Talán ha érinteném.....

Talán ha érinteném.....
közelebb jönne,
de távolba írt üzenetbe
nem csókolhat a hold sem vágyakat.
Csak ül csendesen.
Zátonyra futva....
s hozzá térdepel
másokba bújva
minden,
ami hajdan átkarolta.
....álmodik.
Egy szebb jövőt.
Páncélok nélkülit,
kalitkák nélkülit.
Élhetőbbet.
s közben elpereg az élet
s közben elpereg az élet.

Kinek szerelmese nem csókolja száját.........

S kinek szerelmese nem csókolja száját,
az Ölelje meg szépen Jézus lélek szárnyát,
s keljen vele Útra gondolatban messze,
s oda fogja elvinni Őt Atyja keblére.
S mikor megérkeze, s vele ott időzve szíve 
megújhodott,
Akkor lélek szárnyat örökít át, égibb reményekre,
s megláttatja Neki Mi az Isten terve .
S dalt fakaszt a szívén.....
Mit csak Ő Ismere.
Gyöngyház Jövőt Épít a Világnak vele,
Szerelmeset, Boldogot, Vígan élhetőt!

Röppenő Válasz: Jégből oldott üzenet! 

Nem fakaszt a sóhaj szebbet, 
mit ígért az Isten benned!
Jégesőnek könnye édes. 
Oldva olt el büszkeséget,
S megtartja, mi áldhat benne.
Oda ölelte szívedre
a Remény!
De a Remény több mint élet!
Benne rejlik az igézet. 
Ami jégbe fagyva törne,
Csendes esőben ér földre.
Permete a szerelem. 
Bimbót növeszt szíveken! 

Szépet írtál kedves József!
Pusz!
Évi

Reviczky Gyula 


Én édes elhervadt virágom...
című versére

Ki siratja el...?

Ki siratja el a tavaszt?
Csak az ki azt hiszi elveszthető.
De ki szívén tavaszt ébreszt
Az a múltjába sose réved.
Előre nézve keresi a szépet....
Mit a szerelme neki érlelt. 
S akkor mindig ott lesz az a szempár,
aki vágyaidba új érzést plántál.
s ha nem lehet még sem tiéd,
Kiért a szíved hazatért,
Akkor indulj útnak
s keresd azt 
ki hűséges írja lesz a vágyaidnak.

Repülj kicsi hattyú

Repülj kicsi Hattyú.
Ti is mind, ki társa.
Ne gondoljatok
a halkuló világra.
Szívetek hangjára figyelve szálljatok,
szívben zimankóra so'hse találjatok.
Ha bár ki bántana,
messze repüljetek,
S onnan jó messziről csak annyit intsetek,
fityisz orrotokra Jeges szívűek.:)

Sok-sok Puszka!
Évi

Bódi László /Cipőnek-nek

Égbe küldött szép üzenet.

Régen

"Írom Neked, hogy tolvaj az Éj,

Kertemtől, s Földemtől kicsalta Kincseim.

Fekete folyóvá duzzadt a képzelet,
Hordalékot halmoz az Emlékezet.
Írom Neked a Repülésemet,
Denevér ülepén landolt gyermek lelkemet
......és Írom Neked a zuhanásomat
Csonkává repdesett hártyás szárnyamat.
Mennyezetre tapadt Földgömb szemeim,
Ámennel gyógyított Hallgatásaim.
Mert nem maradt más a sebek alatt
mint zörgő koponyámat ölelő Áhitat.