Szeme távolban kutat...

Szeme távolban kutat....
Nem néz, csak a hangokat hallja
belülre figyelve lát rá a kintre
s a távolba küldi a hangokat mit 
a szíve letapogat.
Az a legszebb ami ebből születik.
A száguldásra teremtett vad lovak
így repítik.....
Patájuk nyomán szikraként lobban 
a vágy, hogy megéledjen Tőlük a Föld. 
Ők ama ménes lovai,
kik az Ősi tehetség magból élednek 
Világot Újítani a Megérkezőnek!

Széles vásznúra...

Széles vásznúra gyűlik majd amit Őrizni Áldás.
Nem lesz abban többé kiáltás, melyet nem hallunk meg a szívünkkel.
Mert a szív az ami szerelemből nyílik, s nem csukódik be amikor izzik.
Mellette , alatt és felette dal szárnyakon úszik körbe mi 
lelkednek kínálja fel frissítő csókjait.
s amikor válaszul hazaérve karodba ringatod ki neked kedves.......
akkor természetessé válik hogy veled , de általa él s áll a teljesség fel,
mert kilépve ezt látod magad körül mikor már nem tömegbe lépsz ki,
de nevén nevezve minden veled ugyan úgy Boldogan ölelkezőt!

Szabó Lőrinc
A fákhoz, a költőkhöz
című versére

Amikor tavasszal kelek....

Amikor Tavasszal kelek,
csókokkal intenek a fellegek.
Langy eső szitál a gyepre,
Haragos zöldbe öltöztetve.
Lehajtott fejjel lépdelek,
Kémlelem e Zöld gyepet
miről fecseg.
Azt mondja : hűs vagyok 
s ki küldött, szeretetét rám lépve
begyűjtöd.
S igaz. Puha, kellemesen simogat. 
Apró virágok szirma hívogat.
Én szeretlek..... 
Ide térdelj....súgja
s valóban Szerelem nyílik fű csomókban.

Amikor szerelmed öleled....

Amikor szerelmed öleled,
Engem ölelsz,
S mikor futva, s gondolataid 
mezejére jutva szólod is,
akkor nekem üzensz.
S mikor olvasom, s ajkamon
ízlelem szavad mélységes titkait,
akkor perzsel a csókod,
s minden kicsi
idegszálam vissza csókol,
oly hálásan egészen
fülig szerelmesen
ahogy örökbe vártál.

Sólyom Tamás - A csend hangjai
című versére

Oly végtelenül!

Oly végtelenül kell szeresselek
hogy virrasztó hold sarló fonákján kulcsolódó
földi szép kezek, színére költsem Égbe küldött csókos reményüket, 
hogy színesre hímzett vágyaik üzenjenek,
s hogy Költeményeik varázsos fényben tündökölve 
a Végtelen Égbe írják :
Körtánccá olvadok Veled ,mikor a csillagokon át lobbanva 
válladra borulva ölelkezem Neked kibomlani,
Örök Szerelemmé!

Ma délután is.......

Ma délután is Útra keltem.

Zene varázs hálójába magam úsztam.

s az Ég halászai hálójától érintve

tobzódtam e nász örömében.

„Kopoltyúm”  szélesre tárva szűrte a hangot   

magába.... s tovább küldte az Ég tavába.

Úgy ficánkoltam az örömben

mint gyermek,

ki 2 centisen még bőven anyja méhében

Szörfözik.

Táncra kérve, szólamaitokkal keringőztem.

Ajkatokról becézve tanultam új tánclépéseket.

Pörögtem , forogtam, fociztam.

Sokszor......

Sokszor van karnyújtásnyira a mennyország.

De mindig Földre pofozom magam.

Oly sok szívvel kell egyszerre élnem, hogy

Soha nem bánthat meg „ lelki zivatar.”   

Csak nyugtázom hogy aki gyönyörű

A mellett időzni életre való......

Így az Ember amikor csak nézi

Az Istennek egy Újabb megkapaszkodó.

Frigyet így köt  az övéivel.

Mert magához simítja bennük a valódit.

Azt aki általuk szerethető,

S a válaszok előtti időket idézi.

és  kacagva súgja :

Ügyes vagy  Fiam.....

Ma volt.....

Ma volt, hogy loptam egy percet csak úgy.....

Csak csendesen néztem a Barátomat.

A távolság csak mély kékségben  volt mérhető

S ez a mélykék  kötött "örökbe" minket.

Nem akartam elengedni.

Tudta hogy időzöm.

Mondani akarta........ Én vagyok.........

Értettem... s csak néztem ezt a kék napot.

ezt a kedves,kék napot.

S majd ha újra találkozunk,

Tudni fogja.

Neki írtam hogy ......Felismertelek.

S egy percig elidőztem nálad......

hogy csodálhassam e kék Eget.

Szeretnék Nektek szépet írni.......

Szeretnék Nektek szépet írni,

De szerelmesem híján nem tudok zenélni.

„Csak hallgatom hogy toll nyomon

Elsikkad ordas tartalom.”

Mert mit ér szavam a szívem nélkül?

Mit ér hangom a vágyam nélkül?

Mit ér  karom a szárnyam nélkül?

Mit ér  hitem az Ember nélkül?

S mivé lesz az  Emberiség a költők nélkül?

Ki írja akkor dalba mi tőlük származik?

Ha már senkitől nem származtatik?

Ha nincs se becsülete, se pártfogója,

Se oltalma a megkapaszkodóra?

Azt mondta a dadogó írjak magamnak.

Azt mondta a dadogó írjak magamnak.

S én mégis Nektek írok.

A halkuló szavaknak.

Ne felejtsetek el engem szeretni!!!!!!!.....

Akkor se, ha már nem maradna semmi 

Amiért még engem szerethetnétek,

Mert soha el ne felejtsétek,

hogy üzenetét hordozom az értelemnek .

S bár találnék egyetlen tájat,

Mely nekem telepít  majd gyümölcsfákat. 

És nekem ültet majd epret , szamócát,

És értem tereli megannyi jószágát,

És parlagon soha többé nem heverek.