Szeretni és szeretve lenni.......

"Szeretni és szeretve lenni....
Ezt a kérdést ha felmered tenni..
Meg mered tenni a Szerelmem lenni.
Gyönyörök kapujáig remegve menni.
Ajkaddal ajkamat ajkadhoz ölelni,
Csókjaim medrében gyöngy kagylót lelni.
Véredet Véremmel, Vérünkké tenni,
Így az Életünknek,
Értelmet adni."

Ez egy régi versem. Még a 20-as éveimből.

Szeretném.....

Szeretném hogy gyógyuljon minden beteg.

S mit szeretném?..... de akarom, hogy így legyen.

Mit hordoztam, s hordok a fájdalom apad.

Újjá festem a csillagokat.

Mit én nem kaphatok már meg,

Legyen övék.

Legyen Boldog , s élhetőbb életű a „Nép”,

Kit hordoz a Földgolyó.

Szeressenek, és szeressék Őket.

Értelmük tiszta legyen,

S Jóra fogékony.

Szerelmük önzetlen, gyermeket tisztelő,

Oltalmazó, kedves, mint az Égi  Folyó,

Ki Embernek adta azt rég Teremteni.

Van hogy azt szeretjük akit nem szabad....

Van , hogy azt szeretjük akit nem szabad.
S csak hosszú keservek alatt tanuljuk meg,
hogy csak az marad ki megtanulta.
De az élet súlya nem ereszt, tanít.
Tanút nevel sokat, a mindenek felett,
és egy sem marad, ki ne érne célba.
Elengedni épp oly nehéz ki nem Tiéd, 
mint megtalálni azt ki az Isteni ért 
érted hordozza.
Folyton- folyást utána vágyni......
S midőn magadba ölelted, 
már az is kevés, ha Ő az!
A szerelem természete ilyen.

Kányádi Sándor: Tél derekán

című versére

Szeresd Ember takaródat.....

Szeresd Ember takaródat.

Védelme az, Égi Tónak.
Mit nem lát szem, mindig eped.
Szerelme az... a Kikelet "nimfájának".
Ha elmúlna, vele múlnál.
Virágba sosem borulnál.
Ha nem védne, oltalmazna,
Mivé lenne Égnek Magva.
Nélküle múló semmibe nyúló
szenvedéssé fakulna csak
hogy megszülje az ember a "zöldülő tavaszt".
Minden" Télben". Így szeresd Őt.
Mert ki elfecséreled,
Tékozló reményeid veszítheted.

Lesznai Anna : Halk kérés

Című versére

Mindig vissza tér...

Mindig vissza tér, 
ki szívével remél.
Bár mily messze járjon 
Ami fontos, a Cél....
hogy ki haza vár,
egyszer majd valóban
itthon talál egészségesen 
bízva benned.
S bár nyögve , térdre ereszkedve 
kell kiküzdened magad.
de indulj.... míg szeretnek , indulni kell!!!
S akkor öledbe ejtett kezed 
acélból lesz nemesebbé ötvözve
hogy kitartson míg megérkezel.
Tán múlt varázsa csókolt nászra
nem tudom.

Szerelem baba.

Szél szárnyán küldtem  hozzád a könnyemet.

Szerettem volna hogy lásd, Neked gördült alá.

Te vissza küldted felszárítva azt,

Mikor ajkad gödreiben csókommá fogantál.

Szerelemnek neveztelek el.

Édes voltál, gömbölyű , csinos.

Frissen sült cipó nem lehet oly vonzó

mint Te voltál akkor, a nekem harmatos.

------------------------------

Bocsásd meg!

Bocsásd meg hogy látom,

nem tudsz megölelni.

Nekem annyi elég ,

hogy nem szűnsz meg szeretni.

HJ-nek

Szépszemű asszony című versére.

Mondd miért?

Mondd miért fáj bársonyos hangodon ringó
vágy karimájú égszínkék Vad ló szárnyadtól érintő
Harsány Szereped!
Mondd miért fáj hogy ajkad ajkamat kérve eget kísért, 
s tested villámhoz érve szétpermetez 
mint Jégszirtet képzelet ! 
Mondd miért fáj hogy szívem oly régről ismer
értenem szavadat időtlen " isten"!
s reményed bennem szívhangot lehel! 

Én vagyok az ki ringatott ,s ringat .

A menekülőhöz.....

Szépséges hazámból fakadó élet.........
Csillag fészekből született szerelem madár.
.... csodavíz- fakasztó. Hangokból- szőtt ébredés.
Mámoros patakokból tavaszt igéző. 
Lombok alján kergetőző örömök kútfeje.
.....koronájáról titokban árulkodó szerető .
.....szökdelő öröm köszönt harmóniádban.
De bárhogy libbensz karikában hogy benne maradj a létben... 
koronád tépik részeg kalandorok hada,
s halni küldik magányodból kitörni vágyó szép reményeid.

Táncoló kedveseimnek......

Engem miért nem hív más csak a Lélek?
Én folyton csak a lelkemből szólok, zenélek....
S ha néha azt mondom jót vihorásztam,
megítélnek, s tapogatózva örökölt vakságból hozzám el nem érnek......
Pedig a lélek zenéje édes, hajlékony mint a fűzfa ága mi szél-szerenád
dalára táncba ring...
Milyen kecses az a lepke könnyű ág mozdulva szív-hangra....midőn 
Isten hívja ,Égnek Lelke Örök Zenéjére lejteni........ 
Neked adom kicsiny Ág a szelekre mozduló tánclépések ékes szólamára....

Szép Sólyom Madaram!

Szép Sólyom Madaram!
De jó hogy megleltél, de jó hogy újra 
karomba repültél,
Hívogató szóddal megnyílt szívre leltél
S onnan a szívemből Magyar Hont Nemzettél.
Amíg kóboroltam.
Sivatagban jártam.
Majd hogy negyven évig abban botorkáltam...
Kiszáradt szíveken,s pipacsokon háltam,
S könnyemmel itatva rímeket vadásztam.
De ott ékes szólót keveset találtam.
S amidőn meglelém Hazámnak Fiait,
Égető sivatag, abból megújhodik.