Akit én szeretek....

Akit én szeretek 
nem jár felém,
de magáról nekem
szívéből zenél.
Olykor felkeresem
s meghallgatom
nekem Ő az Egyik Földi jutalom.
S ha meg nem is simítom fejét mert nincs velem
mégis nagyon de nagyon szeretem.:)
S ha egyszer mégis össze ér a Föld az Éggel,
ott leszünk együtt a Célkeresztben, 
s Ölelkezünk!:)

Aki szeret........

Aki szeret az ne adja meg magát!
Harcolja át a Földön önmagát!
Mert kit örvény kap el,fájdalma sodorja 
hogy a fájdalmának magát megadja.
De az örvénynek Te parancsolj!
Légy Te az Erő az Ősi Magból!
Mond túl élek fájdalmat magányt.
Az Istennel rúgom le az Út porát.
S ölelni fogok mindent míg élek,
de élni folyton szeretve remélek .
S indulj útra ahhoz kit szeretsz,
Ha nem visz a lábad,
gondolatod legyen az mi hozzá elvezet

Aki agg.........

Aki agg, mind kicsiny az. 
Idő távlatából már mind megtörve.
Apró kezét, ölébe ejtve ma sem érti,
mi volt a bűne. 
Mert ki jobbítani akar,
de erejét fitogtatva indul előre 
hibázik, amikor a hatalom , fegyverré
válik az Ő kezében.
Hagyd ki korától gyengült erőtlenné. 
Rajta a Bíra legyen csak az Isten.
S ha Isten formál belőle utazót,
vigye őt mindig halkuló vizekre.
Mert kit csend vesz körül, csak az képes látni

Reményik Sándornak

Az idő vándoraként

Az idő vándoraként , 
mégis Földhöz láncolva
elszabadult csikó nyakába kapaszkodva.
Gondolataidra messziről hajolva, 
mentettem magamévá, mi belőled
engem menthetett,
s két kezünk mint ki csontig ölel ,
velőig azonost, 
úgy vagy enyém az időtlenségben.
S Én, ki felismertelek!
Te, hogy ne ismertél volna fel engemet?
Réges rég ott az időtlenség felett 
hol megszenteltél , s én megszenteltelek.
És akkor amikor fölém hajolva,
csókokat loptál a szomjazó szóra?

Soha.....

Soha nem szeretnélek úgy, hogy lógnod kelljen.
Csak úgy hogy karomban pihenjen minden.
Mi lelket ringat, az Testnek is oltalom.
A kettőt egymás nélkül nem akarom.
Csak úgy hogy megkívánni, s tova szállni?
Az lélek ölő, mert bármi , mi Tiéd lehetett
Azt csak könnyekkel veszítheted...
Így nem érintek olyat ki arra kér,
Repüljek magányosan a holnapért,
S a gyűrű mindig más felé guruljon.
Akkor gyűrűkért ne nyúljon inkább
soha kezem.
Jobb úgy repülni szabadon,
hogy nem érint az kinek szívén nem hatalom
a Hűség.

Ahogyan

Ahogyan az Őszben ,
hulló levelekben
sokasodik színe érző szívetekben
a szerelemnek,
Úgy köszöntök.
S akkor is eljut hozzám minden színe,
ha szellő nem halmozza kebelemre.
Én csak ámulók,
mily csodásak.
Suttognám egyenként mindahánynak
csak Téged , csak Neked, csak Érted,
csak Veled,
De tudom hogy szívetek kedveseitek
szívének ihletett,
s én gyönyörködöm benne,
mint az a lázbeteg, ki szavaitok
orvosságán tud csak elpihenni.
S jó ez így.

Én is láttam azt a búsat. Feketét végtelent beborulósat.
Amíg nem kezdett el dőlni a hó, addig leszakadni látszott az Égi tó!
De akkor kimentem elébe! S köszöntöttem Őt!
Hatalmak emléke szívemre dőlt, 
S halkuló dallamokat szőtt az ámulónak, mert felhője menekülőben már a múlónak, 
s helyébe bárányfelhő gyűlt rengeteg, végül a rózsaszín fellegek!
S szívet formált, majd szép kezet. S kísért hónapokon keresztül e gyönyörű élvezet,
S aztán a selymes halványkék tó, majd sárkányfellegek, mint Maga, az Ég lakó,
S Mindenek Úra, a szerelmest dúdoló!

Széttörve már!

Széttörve már a lánc!
ha Értesz!
Igád, már nem bilincsed,
Te választottad folyton
kinek igáját vitted!
De mire ráleltél a saját igádra,
Gyökerétől sorvadt el annak Földi Ága
bár az Égi végig ott volt Veled!
S ki szívvel , csendesen szeretett,
későn Ismerted föl -e Gyermeket!
De végül meglelted a Méltót!
S így Házad, Hazám lett.
s a béklyód Édes'b Béklyód 
lett ki temetett! 
Terhét soh'se érezd már a múltnak!
Ébredj szűz-en, ébredj féltőn, 
s csak a szíved
harangja jelezze Értőn!

HJ. Versére.

Nektek nyitok szárnyat!

Karomon pihen karotok.
Mindenki aki Hűségen vesz birtokot,
Visszatér, Örülni! 
A szerelem szárnya nem tékozol.
Minden apró rezdülésre szívhangon válaszol.
Az Isten minden Embert szeret, 
A kicsinyeket, s az Újra kicsinyeket.
s ha átölelt, örökbe marasztal.
De ne kérd az Istentől hogy csak Téged öleljen.
Szíve szárnya karja. 
Ott ébred az Ember, 
S oda tér Mind Haza ki szeret,
s ki nem szeret.
De amikor indulsz,
Haza hozzám indulsz,
az Örök szerelemben
Örülni!

A Zen

A Zen gyógyító ereje abban áll hogy szabadít a múltadtól és eléd tárja 
a Jövődet.
A pillanat megélésében teremted a Jövőd!
A Jövőkép nélkül azonban csak sodródsz.
Így az aki a Jövőt kutatja,
Az tudja csak 
Hogy Isten mindig ott van jelen
Ahol épp a Jövőbe léptél!
Amíg nem tanulsz meg lépni,
Hiába vagy jelen,
Egy helyben topogsz.
S amikor megtanulsz Járni,
Akkor veled lakozik maga 
Az Isten.

Istennel csak úgy lehet járni,
Ha felismered isten szándékát.