Amíg lesz erőm....

Amíg lesz erőm felállni,
addig játszom.
Azt játszom, dal vagyok 
egy Égi világból.
Azt játszom eső vagyok,
vagy hűs patak,
mely felébreszti a múló álmokat
meglocsolva benne a vágy hajtásokat....
Vagy azt játszom én vagyok a Napod,
mely felmelegíti a holnapod,
hogy szíveden növessz még ezernyi dallamot..
és azzal kösd csokorba a szólamot. 
mert látod e nélkül én is hallgatok...
És azt játszom rebbenő Őzed vagyok.
de ha tenyeredből füvet kóstolok,
akkor hozzád örökké hűséges maradok.

Amíg.............

Amíg lesz aki válaszol.....

Amíg csak egyetlen szív Érted dobol,
Amíg egyetlen ember meg bír hallani,
és a szívét Neked kibontani,
addig élni fog Minden, mert Újítod Vele.
Mert Te vagy az Élet Istene, 
ki Tanít az Örök Szerelemben bízni....
és ezzel a Szívében Hazatérni,
hol már nem létezik aggodalom, 
és megszűnik minden Földi lom.
S nem marad más mint mire vágyott.
Táncol a Béke s benne Megáldod!
Hol már a magasság lesz a mélység,
s természetes erény a lelki szépség,
s kéz a kézben jár a Bölcs az Erénnyel, 
még sem unalmas semmi , s nem tétlen,
de Boldogító, és Természetes!

Amíg........

Amíg két karja van az Égnek 
Addig az egyik mindig Hozzád érhet.
Míg az egyik karján vonat szalad.
A másik karjával örökké veled marad.
S amíg az egyik csókja elszelelt,
a másik csókján ajkad vigaszra lelt.
Az egyik szeles,
A másik deres,
De enyhülni ér, ha szíved 
szívvel keres benne
Nagy szívet áldani!:)

Amíg az Ember...

Amíg az Ember csendben jár, 
minden jót, s rosszat magába zár.
s amikor megtelt, a rosszat kiönti.
és az emlékeiben nem marad semmi,
csak mi tanulság.
...mert hiába akarsz a legjobb lenni,
ha valaki folyton helyedbe próbál lépni,
s elvenni azt amit addig felépítettél.
Ezért azt mondom, ha nincs más útja,
boríts fátylat Újra a múltra, 
s indulj szeretni Újra meg Újra, meg Újra.........
míg végre nem tudja elvenni tőled már senki
azt aki, s ami Tiéd!

Amíg a dalodat

Amíg a dalodat szíveddel hallgatod,
Isten szívében szívedet hordozod,
Ép oly csendesen,
mint szívét Őrzi benned Ő Maga.
S míg a Tavasz bőrödön simogat, 
S tavasznak virága ,s illata hívogat,
addig a lét megtermi ajándékait.
S ha nem is mindig hallasz újabbat dalából,
válladra telepszik abból a madárból 
egy, mely szívhangod ritmusából
teremt szebbnél szebb reményeket.
"És a remény egy kis regény, 
melybe sok minden belefér..........."
S szavatokon szelíden értünk épül
az a szerelem, mely Mindannyiunknak 
boldog jövőt terem!

Ami túl mutat........

Ami túl mutat mindenen hogy Isten szíve a szerelem.
Nem vágyhatsz olyat, mi belőled, Nélküle szülne jövő képet.
Csak az lehet a jövőd, mi Isten szívéből eredőd.
S ha vérem ezer felé csobogna, akkor is csak az Ő szíve lenne
Él'tem fogja, hogy nélküle ne érkezhessek meg Új folyamba.
Mert ki szeretetéből áradó, Ő az egyetlen Lélekfolyó.
S mit tőle kértek az fogan.
Szépséggel töltött álmaiban Alkot a Hűséges álmodozó.

Ami sebzett......

Ami sebzett ....talán hogy vártatok....
s ezért minden követ megmozgattatok.
Így Bocsánatos, hogy ingó az a Híd mit
a Földön számomra barkácsoltatok.
Még nem tudom hogy pillére merre van lerakva
hogy Veletek együtt érjek partra...
de igyekszem vakon tapogatva kapaszkodni abba
mit szalmaszálként felkínáltatok.
....s ha mennem kell mégis
jelet sem rajzolok a porba.....
hogy elfújhasson nyomok nélkül az az Óra ....
mely dalaitokból fonva oly szerelmesen
Haza ringatott.

Igaz!

Ha nem látod hogy a Világ körülötted csak
Színház, s Te benne bár mily keserves is
Szerepednek teszel eleget,
akkor a Világ elszakít önmagadtól , és elszakít 
mindenkitől aki szeret.
Mond ki, hogy a szereped nem adod!
S az életet úgy fogod játszani, 
ahogy Te szeretnéd azt magadnak saját szád íze szerint
magadra ölteni.
S akkor Boldogan, s Felelősen játszod.
S nem hagyod, hogy a Világot rád öltsék azok,
kik nem formálták meg még hozzá az Élhető színpadot!

Akkor is hallak....

Akkor is hallak, 
mikor máshoz beszélsz.
Ha szíveddel szólítasz,
hozzám célba érsz.
Keresel folyton,
úgy simogatsz,
hogy a közben elcsattanó pofonokat
ne érezzem .
Úgy keresel, mint ha nem keresnél, 
mégis hozzám mindig megérkezzél.
fürkésző gonddal nézegetsz......
s nem hiszed el hogy az éveket már megszolgáltam.
Hogy akinek a feje alatt borsónyi a gond,
mekkorára nő az ha feje alól nem veszi ki azt, de nevelgeti.
Így bár hogy fájhatok,
megjövök, és ordítok, ha a fejem fölött gyülekező felhők,
borsónyi gondomat óriásivá készülnek növeszteni.

Akkor érkeztem....

Akkor érkeztem, amikor még a Föld rügyein

bimbóiból épp csak kiért a vágy,

s szétszórtan meztelen ízét kóstolgatva

gyöngécske ágaimon mandulát talált.

Burkával fedett, óvta testemet.

Csókjában hordozott szív üzenetet.

Kíváncsi vágyain melengetett.

Az a mandula ott rólam fecsegett.

Érett burkából Földre pergetett fedetlen testével Ő fedett

magjából új Fáim.....súgta... magvamból magvaim.. Ébredjetek!

S ki burkából Földre hulltam, megérteni csak akkor tudtam.