A szíveddel látod....

Az Istent mindig csak a szíveddel látod.
Ott csügg ajkadon.
Néz. 
Ölelve varázsol. 
Szemernyi szemelvényeit az életének.
Az Embert, kinek szépséges szíve belőle termett
igézőt.
Mert megigéz a szó, melyben látod magad.
Felismered a szavak között a pillanat Téged termett 
Boldog valósággá, s nem ereszt.
Ami felébreszt s ölelve tart tovább...... ízlelve a szavak édes mámorát,
ott születsz élővé. Akkor varázsol élővé az Isten, mikor szíved lángol.

Az én dalom: Dsida Jenő

Az én dalom a bérci hegynek
Vidáman csörtető patakja,
Madárka, mely a boldogságát
Minden fán, bokron eldalolja.

Az én dalom az őszi lombok
Borús, sejtelmes suttogása,
Hulló levelek zizegése,
Hollószárnyaknak csattogása.

Az én dalom földet megrázó
Dörgése a haragvó mennynek
Amelyre a zúgó visszhangok
Vad rettegéssel jaj-t felelnek.

Az én dalom egy halk imádság,
- Rebegik lázas, haló ajkak, -
Egy-egy utolsó kondulása
Szívemnek, e repedt harangnak.

1923.

Az én bánatom.....

Az én bánatom nem ugyan az a bánat.
mert édes szüléimé volt ami megbánthat.
mert mikor zokogtam , ott nem felejtettek
tejbe amit ittam friss mézet kevertek.
Saját szívük volt e tejbe mártogatva.
Attól volt az édes , és a szívem itta.
hogy amikor konok fejjel mentem volna falnak
saját testükből rakták azt
hogy reám szakadva ne fájhasson agyon a
felhasadt élet. 
vagy amikor kőnek néztek odébb rúgni
gyeppé hajlott hátuk engem eltakarni.

Az Én Anyám

Az én anyám már távozott.
Tátongó mélységet hagyott
Örökül.
Lélek paraván mögül figyel ...

" ...jó Neked oly jó Neked!"
Üzen.
Csókja két felhő közé rekedt 
sóhaj.
Szép nagyon. 


Elfáradt testében az öröm
Végül az égbe epedt...
Karja Vénátlan- véznán lebegett.
Égieknek küldött mosoly üzenet.
"Megyek!"

Felkészült lelke s távozott,
S engem itt hagyott.
Engem itt hagyott.... 


Nem értettem én balga. 
Learatott.

Az Ember akkor szeret iazán.

Az Ember akkor szeret igazán, 
ha a szívével látja kit szeret.
s akkor Boldog igazán, 
ha tudja, hogy övé az,
aki az övé sosem lehetett.
Mert ha az Isten tanít meg látni,
másként látsz már mint az Emberek.
Csak a Cél szemével látod tovább azt
Aki Hitet adott Neked.
Ezért nem elég látni 
Szeretned kell hozzá
hogy soha el ne téveszd az Irányt.
....mert ha eltévesztenéd ,
a "sorsod", lehet...
Isten írja át.
Nem szabad félni, de mindig csak remélni
s egyet jegyezz meg!

HJ.-nek

Meghajlik testem mikor szavad érint.
Védtelen nádként simul a vízre.
Ring, mint képzeleted hullámain
ölelő halvány mosolyod.
Érzem a számon , ahogy rebbenve
száll fel róla a duzzogás. 
"Ne felejts az éjben.
Vigyél magaddal a Fénybe!
Szólj! Ha megérkeztünk.
Akkor behunyom a szemem
Ne hogy megvakítson a Szerelemed.
Vigyázz rám!"
Úgy lesz , súgja a vizet fodrozó szellő.
S Csókot lehel a Hűséges csókra!


Évi!

HJ-nek.

Ha egyszer útra kelek,
selyemből szőtt táncunk fátylát ott hagyom Neked! 
S ki meztelenre vetkezett tán nékem, tán Kedvesének,
felöltheti szerelmemet, hogy visszakérhessem tőle
mikor a tücskök dalunktól részegülten násztáncot lejtenek.
Szárnyamat kitárva lebbenek,
s ha ott leszel, mikor nesztelen suhanásomra
megélednek a vágy szelekkel kergetőző fellegek, 
akkor beléjük bújtatom Neked, az Enyémeket,
hogy érezzél végre s érezzelek!

Az a sok....

Az a sok picinyke
hír vivő cinke,
az a sok karcsú dal torkú cankó
az a sok fecske égbe lehelve.
Az a sok gólya,s gém a folyókra, 
Csíz,csér, csicsergő,csivitelő-sellő:)
s megannyi repdeső égi tekergő
Mennyei virágpor szerelem kertből.

Az a madár......

Az a madár , bár mily gyenge 
magasba szállt.....
Bár a teste földre égve.....
lelke vitte ég közelbe.
Nem volt gyáva, sem könnyelmű
mégis könnyel áldott testű......
Így élt lebegve akkor is,
amikor a létbe írt időt már 
csak lelke élhette túl.
A teste egy percre megpihent,
s ennyi elég volt hogy a szárnya
gyógyultan jöjjön vissza a Világba.
Napba mártva mit tehetne?
Szolgálja Szeretve Mindörökre!

Boldog, Gazdag,Békés, Szeretetteljes Változásokat kívánok
Mindannyiónknak az Új Évre, és azon is túl!

Talán így.......

Az a kicsi pillangó.....ott az Isten,

S mindig az avatatlan Ember,

ki hálójával befogja,

S nem szívével birtokolja

De mint kalickába vetett madarát,

Próbálja megfejteni dala Igazát,

S nem becézi, de tűre fűzi,

S mondja szolgálj, mire ...

Újra Hal!

S akkor, amikor jobblétre száll,

Újabb pillangóban már a nagy talány.

S énekelni kezd....... Itt vagyok......

Hazámban Hazára találjatok! Magyarok!