Barátod az.......

Barátod az, aki félt,
Ki ha nem mondasz semmit,
Akkor is ért.
Barátod az aki ha szemedbe néz,
Bánata súlyával megigéz.
Barátod az, aki ha nevet,
szépséget varázsol szívedbe Neked.
Barátod az ki soha le nem teper,
De szeretetével mindig felemel.
Barátod az, aki segít ha hívod,
S megsimogat amikor a kínod
Égig ér.
És a lelke bár zokog, mégis 
Karját nyújtva szívhangot motyog,
s megvigasztal.
Barátod az aki haraggal sosem távozik,
s panasza is enyhül, ha veled találkozik.

Vártalak

Vártalak.......
Ma is,
Tegnapi is,
s míg halasztottad
azt az ölelést, 
addig körbe sétáltam 
ma is,
s végig kepesztem
holnap is 
a zörgő levelek
között csatangolva
azt az utat,
mely elvezeti
a kezedet
csípőmre fonódni
amikor már nem halasztod.
S akkor sikoltozni fogok,
s elfutok,
s te futhatsz utánam,
ha bírod még szuflával:)

Bár csak ....

"Bár csak karomba vonhatnám mind, 
kik ajkáról Istent bír fakasztani vágyuk.
S szíveiken megnyílt szópatakból 
Könnyeik folyama mennyeit "varázsol". 

Bár csak karomba vonhatnám mind,
kik egy velem, s mégis oly távoli,
mint egy fáról növesztett ezernyi ágam
bimbókká csókolgatott szerelmes rügyei.

Bárcsak elmondhatnám,
hogy nincs csend,ha nem vágyod,
de mélységgé szédül benned Magodból- Virágod,
Szolgálni szíved kelyhéből nyílt Szerelmes- Világod."


Szerelmes szeretettel!

Harmath Józsefnek

Bánat könnye!

Engem áztat?
Felhorzsolja életfámat.
Senki nem kérte szeressem
csak egy eltévedt versében
érint meg bűvöletével.
Mégsem kérdem kinek adta,
mielőtt ide felrakta.
De a szíveitek íja néha bizony megsebez.
Nekem nem jár az mi nektek,
mert oly messziről szerettek,
melyhez nem fér ölelés.
Így beérem azzal látok.
Tengernyi szerelmet áldok ott
hol nekem nem jutott.
De kedves ne hidd hogy bánom
Istent támaszt Égi álmom,
S ha őt a szívedbe zárom,
engem áld majd aki párja
híján vagy vele 
értem lesz maga 
Isten tenyere.

HJ-nek.

Tudom ki vagy.

Tudom ki vagy!
A szívemmel látlak.
Szerelem madara vagy
Égi világnak.
El akarsz rabolni.
Magnak magot adni.
Kicsi vad virágból nebesb'et 
" faragni"
Még ha csak rím volnék,
de nem az vagyok.
Égi világból ölelő
égi kar vagyok.
Feladott mind akiket szerettem.
S szemtelennek nevezett 
sok vak, és kapzsi ember.
De egy féltő szempár megragadott, 
Ő volt az egyetlen aki barátom volt.
az Igaz!
Marad ő pajzsomnak kardomnak, 
az EMBER.

Midőn elindult.....

Midőn elindult a Teremtő szikra.
Magából időtlent felocsúdva....
S szétpermetezte a tudást a népek felé,
Szerelem medrébe csitítva, mi Övé...
S halkulva vissza húzva az utolsóba,
megérintve a legelső ébredőt.
S mi körbeért, nem siratja, mert már
élhetőbbre faragva.
De okulva épít fel belőle egy
még sokkal élhetőbbet. 
Azt, melynek ideje kél körülnézni.
S az életet Életté becézni,
S nem nyomorgattatva azt... elvéve
testektől, néhány test javára.

Midőn elindult.....

Midőn elindult a Teremtő szikra.
Magából időtlent felocsúdva....
S szétpermetezte a tudást a népek felé,
Szerelem medrébe csitítva, mi Övé...
S halkulva vissza húzva az utolsóba,
megérintve a legelső ébredőt.
S mi körbeért, nem siratja, mert már
élhetőbbre faragva.
De okulva épít fel belőle egy
még sokkal élhetőbbet. 
Azt, melynek ideje kél körülnézni.
S az életet Életté becézni,
S nem nyomorgattatva azt... elvéve
testektől, néhány test javára.

Az Ősz gyerek

Az Ősz gyerek lépeget.
Bokrok alá nézeget.
Szél fújja az avar alját,
az avarban szíved magját.
Bőröd alá kúszok lopva.
Kitelelni a vadonba.....
bé búvok a jó melegbe.
Szíved fölé.
Vagy szívedbe?
Beengedve, ott maradok .
Szív magodra csókot nyomok.
S amikor a tavasz szólít, 
Virág illat onnan bódít,
s amikor már rügy is fakad.
Bimbóidban megáldalak. 
Veled kelek ,vígan élek,
amíg szívet nem cserélek.
De ha szívem oda adom,
Szívet kérek, mert a fagyon
meghűlhet a gondolatom.:)

Pusz!

HJJJJJJJJJJJJ.-nak Szeretettel!:)

Az Őrzőkhöz!

Nem mehetek Hazám Háza!
Kerek erdő tisztásának közepébe égetett a Nap szilánkja.
Azt akarja benne égjek,
Nem adhatom egy szívének azt ami Mindeneké!
De ami a Tiéd adom. 
Veled kelek , veled alszom, míg az Isten könyörül.
Ma még küzdés ez az élet.
Nemzetem test gyermek szívet növesztek Újabb jövőnek. 
Testet adok Nap szívéből.
Gyökeret a Teremtésből. 
Nem tudja még milyen bátor, 
az a kicsiny szőke jámbor kinek kezét csókkal áldom
a jövőt szépíteni!

Mikor........

Mikor gondjaidtól a csend sem a Tiéd,
Mikor szomjas ébredéssel kiáltasz holnapért,
Mikor órádat a falon, nem hallod dobolni,
S hangtalan szavadból is az Istent hallod szólni,
Mikor nem tudsz gondolkodni már a fájdalomtól,
csak csendesen várod hogy kitépjenek a múltból,
Akkor nem kutatod többé mi az mi itt ragadt.
A Fellegekbe írod a vágyaidat 
s Isten karjába öleled azokat, 
akikért szeretned az Életed jelenti.
Akkor kezdesz el szebb jövőt írni!