Angyal áll a küszöbön: egy apró baba,
Tipeg felém, bár még nem beszél.

A szomszéd asszony az édesanya,

Aki utána sietve felkapja, mint a szél.

Gyengéden megcsókolja,

Popsiját megpaskolja,

Édesanyai kebleken, ölelésen az angyalka

Mosolyog kacagva!

Hogy csillog szeme, életörömök leánykája,

Benne az isteni, szűzi lélek virágzása,

A csöppség arcpírjainak ártatlansága:

Napisten kápráztató ragyogása,

A folyosó zugában

Rúgkapál rabságában,

És gagyog kedvesen, minha szállna

A derű kacagása!

Egyszer csak visítva, nem tűrve,

Fellázad a baba, torkát, ahogy lehet,

Kiereszté, süvít a sikoly ellenérve,

A játékos élcelődés áttört egy felleget,

Testes mérge megfeszült,

Édesanyja is megenyhült,

Mint aki vele sikított, és vele szállna

Egy mesekönyvből olvasott, szebb világba!