"Ne végy fel álarcot olyannal szemben, aki rád akar nézni."

/Hamvas Béla:Anthologia humana/                                                      

                                                                                                                       

Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat ki érti meg?
Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.
(Weöres Sándor)

                                                                                             

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta.
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni.

Húsz évi házasság után egyik nap figyelmesen végigmustráltam feleségemet és ezt mondtam neki:
"Szívem, húsz éve csak egy piti kis lakásunk volt, meg egy olcsó járgányunk, fotelágyon aludtunk és egy arasznyi átmérőjű fekete-fehér tévét néztünk. De minden éjjel egy huszonöt éves tüzes csajjal feküdtem le!

Most van egy ötvenmillió forintos házam, egy ötmillió forintos kocsim, egy csodálatos ágyam és egy plazmatévém. Ám éjjelente egy negyvenes nővel kell ágyba mennem.

 

Tegnap azt kérdezte tőlem a barátnőm,hogy miért nem írom le azokat a tapasztalásokat,gondolatokat,amiket átélek.Azt válaszoltam neki,amit pont előtte hallottam a Mesterkurzusban Müller Pétertől:Azért,mert minden le van írva a könyvtárakban.És tényleg.Rátalálnak az emberre azok az emberek,tapasztalások,melyeket ő is átélt már,csak mások sokkal jobban leírták!!!!:)))(már ez a mondat sem tetszik!:)))

Na nem bonyolítom,aki érti,érti,aki nem,az sem baj!:D:D

                                                                                                               

 

                                             

 

"...a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik."

 

"Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet.

                                           

1. Benned rejlik a kincsesház. Önmagadban keresd a választ szíved vágyaira.
2. Az emberiség történetében a bölcsek felismerték, hogy a nagy titok nem más, mint az a képességük, hogy felébresztik és felszabadítják tudatalattijuk hatalmát. Mindezt te is megteheted.
3. Tudatalattid minden problémádra tudja a választ. Ha elalvás előtt ezt sugalmazod tudatalattidnak: "Reggel hatkor fel akarók ébredni", akkor pontosan hatkor fel is ébreszt téged.

Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz
És hogy szembe mersz -e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tünj szerelmeidért, álmaidért
És azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját,
Hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,
Hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől
Hogy érhet-e még fájdalom.

Romhányi József: Marhalevél

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából ekképpen:
- Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.

A tökéletlenség ereje

 

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap- a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.