Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál meg
Szeretném, ha véleményt mondanál
de nem adnál tanácsot
Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél
Szeretném, ha segítenél,
de nem akarnál dönteni helyettem
Szeretném, ha vigyáznál rám, de nem nyomnál el
Szeretném, ha néznél,
de nem vetítenéd ki rám a dolgaidat
Szeretném, ha ölelnél, de nem fojtanál
Szeretném, ha biztatnál, de nem taszigálnál
Szeretném, ha támogatnál, de nem hurcolnál
Szeretném, ha óvnál, de hazugságok nélkül
Szeretném, ha közelednél, de nem rontanál rám
Szeretném, ha megismernéd a dolgaimat,
melyek leginkább nem tetszenek neked
Szeretném, ha elfogadnád,
és nem iparkodnál megváltoztatni őket
Szeretném, ha tudnád, hogy MA számíthatsz rám…
Feltétel nélkül./BUCAY/

Beszélgetés a Boldogságról (Ez Buddha válasza):

„Nem kapcsolatban lenni az ostobákkal,
a bölcs emberek társaságában élni és
tisztelni azokat, akik érdemesek a megbecsülésre –
ez a legnagyobb boldogság.

„Jó környezetben élni,
jó elültetett magokkal rendelkezni
és felismerni, hogy a megfelelő ösvényen vagy –
ez a legnagyobb boldogság.

Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged,
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod;
Őrültek vagyunk és nem bolondok!

Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!

Egyik nap, amikor hazaérkeztél egy hosszú, fáradt nap után, egy pillanatra megálltál az ajtóban, mintha kintfelejtettél volna valamit és haboznál, hogy visszamenjél-e érte. Hajadat meg-meg lebbentette az esti szél, mosolyod napfény volt.
- Kerülj beljebb, kedves - mondtam, s te beléptél, táskádat letetted egy székre. Egymásra néztünk, ajkad picit nyitva; hozzád léptem, arcomat arcodhoz szorítottam, megcsókoltalak. Éreztem bőröd illatát és azt, hogy a fáradtság kezd eltünedezni belőled.

A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!

/Ralph Waldo Emerson /

Ha nyikorog a szekér,
És ködbe' iázik a szamár.
Lebeg a szögre akasztva az idő,
De a mami ma még haza vár.
Ragad a hajnal, süpped a beton,
És visszafele forog a föld.
Egy angyal zúg le a gangról ,mer' az Úr
A bánat rozsdás kardjába dől.

Nem tudom a neved,
Csak hallgatom, mit ugat a mély.
Szívesen szánkóznék lefele veled,
De engem nem vonz már a meredély.

Hát megint vége.Mármint a 10.KISNÁNAI VÁRJÁTÉK-nak.Valahogy mindig úgy indul  az egész,hogy semmi sincs a helyén,senki sincs a helyén,semmire sincs pénz.....

Aztán valami mindig van.Egyszercsak mire kell,ott van.És ez nem lehet másként,csak úgy,hogy sokan akarjuk.Most nem fogom leírni,lépésről lépésre az egész napot,mert akit érdekel,majd megnézi jövőre.Azt akartam írni,hogy az érzést írom ide....de közben már rájöttem,azt meg nem tudom....

 Na jó,némelyik nem fért egy sorba......:)))))))))))

1.  A chiliszósz nem más, mint határozott fellépésű ketchup.
2.  A csapatmunka lényege: mindig van kit hibáztatni.
3.  A fogaid épségét a legjobban ugy őrizheted meg,ha nem szólsz bele mások dolgába.
4.  A hülyeség,egy olyan betegség amit minden nap többször is elkap az ember.
5.  A kirándulás olyan társasjáték,ami veszekedéssel indul és felhőszakadással ér véget.
6.  A legrosszabb dolog a világon az, amikor a hülyeség szorgalommal párosul.
7.  A pesszimista a sötétséget látja az alagútban.Az optimista a fényeket az alagút végén.A realista a vonat közelgő lámpáit.A mozdonyvezető meg három idiótát..
8.  A sör lassan butit,de nem baj én ráérek!
9.  A sportot sosem késő elkezdeni, ...