Hát megint vége.Mármint a 10.KISNÁNAI VÁRJÁTÉK-nak.Valahogy mindig úgy indul  az egész,hogy semmi sincs a helyén,senki sincs a helyén,semmire sincs pénz.....

Aztán valami mindig van.Egyszercsak mire kell,ott van.És ez nem lehet másként,csak úgy,hogy sokan akarjuk.Most nem fogom leírni,lépésről lépésre az egész napot,mert akit érdekel,majd megnézi jövőre.Azt akartam írni,hogy az érzést írom ide....de közben már rájöttem,azt meg nem tudom....

Akkor csak annyit,hogy hálás vagyok azoknak az emberekenek,akikkel találkoztam,akik még képesek önzetlenül tenni dolgokat,akik megtiszteltek jelenlétükkel.

Igen!És még az a jó,amikor hallod másoktól,hogy mennyire jó itt lenni!Hogy miért?Ezt nem nekem,nekünk kell megfogalmazni.

A" milyennek látsz másokat" történet jutott eszembe,talán nem véletlenül.