Ezt most csak úgy találtam,idemásoltam.és kész!:))

Meg különben is,szeretem a fiúkat (Mátét,Goyat)!ÉS KÉSZ!(de hogy ezt miért most???)                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              

                                                                                           
Róttam a kivilágítatlan sikátorokat, koptattam a macskakövek réges-rég fényesre csiszolt felületét, hallgattam a múlt emlékeinek szivárgó, homályos üzeneteit. Tudtam, hogy valahol ott kell lenned. Téged láttalak egy eltévedt fűszál könnyed ívében, a közlekedési lámpák szabályos hangulatváltozásaiban, néma szöszökben a zsebem mélyén, s a megsebezhetetlen kirakatokon balettozó fénycicák mosolyában is.

Hát,igen!Egy kicsit furcsán érzem magam...

A lányomat elköltöztettem ma Hajdúböszörménybe,ott fog tanulni.Büszke és boldog vagyok,hogy Ő már felnőtt.De igen,eddig mindig itthon volt,közel hozzám.Most pedig elkezd egy életet,ami az övé.

Ezért van bennem ez a kettős érzés.Jaj,de nehéz!!!

Szeress úgy ,ahogy kívánom.....:)))))))

Elfáradtam egy kicsit...:)))

Leköltöztettük a gyereket Hajdúböszörménybe.Már nem úgy rendesen,de a bútorokat,meg "néhány" holmit.

Azt hiszem,ennél sokkal fáradtabnak kellene lennem....de nem is tudom.

Arra jöttem rá,hogy a sok fölösleges görcs,meg aggódás fáraszt inkább le.Most nem görcsöltem.Már reggel megfogadtam,hogy nem fogok.

A papák (az apukám és az apósom jöttek segíteni,meg a fiam,meg a srác,aki az autót vezette,amivel bútoroztunk)Na ennyi okos férfi mindjárt reggel kezdett volna kiakasztani,de nem hagytam magam!:)))

Rájuk hagytam az egészet,sőt még arról is meggyőztem az apukám,hogy a teherautó is sokkal gyorsabban tud haladni az autópályán...:D:D(nagy vagyok,vállveregetés!)

És igen,mindenkire mindent ráhagytam és mi meg majd megcsináljuk,ami mégsem úgy lett,ahogyan szerettük volna.VÁÁÁÁo...megy ez nekem!

Na szóval egy lehetséges válasz a kérdésre....:D:D

Egy férfi hajótörést szenved egy lakatlan szigeten. Fél évet eléldegél kókuszon és kókusztejen, és egész nap a tengert kémleli.
Egyszer csak egy csónakban kiköt egy gyönyörű nő.
A pasi megörül.
- Remek, végre valaki megmentett!! - mondja
- Sajnos én is csak hajótörött vagyok, a sziget túlsó felén lakom.
- Milyen szerencsés, hogy csónakkal jutott el a szigetre, talán megpróbálhatnánk eljutni innen.- feleli a férfi
- Nos a csónakot én építettem, bambuszból, háncsból és levelekből. Ahogy a nap járásából és a csillagokból kiszámítottam, legalább 2 hétre vagyunk a legközelebbi lakott szárazföldtől, és ennyi ivóvíz nem fér a csónakba.