Elfáradtam egy kicsit...:)))

Leköltöztettük a gyereket Hajdúböszörménybe.Már nem úgy rendesen,de a bútorokat,meg "néhány" holmit.

Azt hiszem,ennél sokkal fáradtabnak kellene lennem....de nem is tudom.

Arra jöttem rá,hogy a sok fölösleges görcs,meg aggódás fáraszt inkább le.Most nem görcsöltem.Már reggel megfogadtam,hogy nem fogok.

A papák (az apukám és az apósom jöttek segíteni,meg a fiam,meg a srác,aki az autót vezette,amivel bútoroztunk)Na ennyi okos férfi mindjárt reggel kezdett volna kiakasztani,de nem hagytam magam!:)))

Rájuk hagytam az egészet,sőt még arról is meggyőztem az apukám,hogy a teherautó is sokkal gyorsabban tud haladni az autópályán...:D:D(nagy vagyok,vállveregetés!)

És igen,mindenkire mindent ráhagytam és mi meg majd megcsináljuk,ami mégsem úgy lett,ahogyan szerettük volna.VÁÁÁÁo...megy ez nekem!

Jó,hogyha néha megfogadja az ember a saját tanácsait.

Most aszem azért pihenek egy kicsit!(vagy iszunk Évi egy pohár bort?):))))))