A ruházati iparban a tépőzárat a cipzár és a patent helyett alkalmazzák.Az orvostudományban is ismert,például a Jarvik 7 műszív kamráit tépőzárral rögzítik.Az amerikaiűrsikló utasai is tépőzárszalagokat használnak,hogy tálcáikat,ételcsomagjaikat,tudományos berendezéseiket vagy éppen önmagukat valamilyen alkalmas felülethez rögzítsék,hogy a súlytalanság állapotában ne sodródjanak el.

A tépőzár alapgondolata Georges de Mestral svájci mérnök agyában fogant meg 1948-ban.Egy erdei sétából hazaérve,a zoknija és a kutyája szőre tele volt bogánccsal,s ő elhatározta,megvizsgálja,miért ragad beke a bogáncs ilyen erősen a gyapjúba.Mikroszkópjába pillantva azt látta,hogy a bogáncs apró kampói beleakadnak a gyapjúszálak alkotta hurkokba.

De Mestralnak hamarosan sikerült ezt a hurkos-kampós rendszert nejlonszálakkal utánoznia.A kapott terméket a francia velours (bársony) és crochet (horog) szavak összevonásával Velcrónak nevezte el.Az eredeti Velcró tépőzár szabadalmának oltalmi ideje 1978-ban lejárt,s ma már nagyon sok utánzata van.

A tépőzár úgy készül,hogy nejlonszálakból olyan szövetet állítanak elő,amely számtalan apró hurkot tartalmaz.Ez lesz a hurkos rész.A kampós rész készítésekor egy másik anyagdarabban a hurkot félbevágják,így minden egyes fél hurokból kampó lesz.A szövetet ezután felmelegítik,hogy a hurkok és kampók formáját tartósítsák.Végül a kész tépőzárat befestik,megfelelő anyagra illesztik és méretre vágják.

A tépőzár több ezerszer összekapcsolható és szétválasztható,s gyakran hosszabb életű,mint a termék,amelyre erősítették.

A tépőzár kézzel,viszonylag kis erőkifejtéssel is szétnyitható,ugyanakkor az oldalirányú,úgynevezett nyíróerőkkel szembenelképesztően nagy az ellenállásas.Egyes tépőzárfajták olyan erősek,hogy például egy 120mm élhosszuságú négyzetük akár 1t  súlyt is meg tud tartani.E tulajdonsága miatt újabban a repülőgép-összeszerelésnél azt vizsgálják,nem lehetne-e szegecselés helyett tépőzárat használni,ami kisebb súlyt és egyszerűbb szerelést jelentene.