A ceruza -régebbi nevén irón-bele már évszázadok óta nem ónbol vagy ólomból készül.Az ókori egyiptomiak,görögök és rómaiak kis ólomkorongokkal vonalazták meg a papiruszlapokat,milőtt ecsettel és tintával nekiláttak volna a díszittésnek és írásnak.A 14.században már az európai művészek is készítettek ólom-,cink- vagy ezüstvesszővel világosszürke rajzokat.A 16.században pedig a Zürichben élő Konrád Gesner Értkelés a fossziliákról című könyvében már egy fafoglalatú írópálcáról is beszámol.

Az ólom íróeszközként való felhasználásának a tiszta grafit 1564-es,az észak angliai Borrowdale-ben történt felfedezése vetett véget.Megszületett  a modern ceruza.

A grafit az elemi szén egyik formája,s egyben a legpuhább ásvány.Papírhoz nyonva,vékony lemezkék válnak le róla,amelyek fekete nyomot hagynak maguk után.

A ceruza külső,fafoglalatának viszonylag puhának kell lennie,hogy a grafit kopásának megfelelően jól lehessen hegyezni.

A ceruzabél grafitpor és agyag keverékéből készül,amit már pálcika alakúra formázva,kemencében égetnek ki.A grafit nem őrölhető hagyományos módszerekkel,mivel réteges szerkezeténél fogva kiváló természetes kenőanyag,így aztán különleges módszerekkel zúzzák finom porrá.Grafitszemcséket tartalmazó sürítettlevegő -sugarakat irányítanakegymással szembe,s a grafit az ütközés következtében széttöredezik.

A finom grafitport tiszta porcelánfölddel és vízzel elegyítik,s az így előállított sűrű masszát hengereken préselik keresztül,amelynek a végén kis lyuk van.A nyíláson a ceruzabéllel megegyező vastagságu hosszú grafitkígyó búlyik ki.

A hosszú csíkokat ceruza hosszúságú darabokra vagdossák,s kemencében előbb kiszárítják,majd kb. 1200 °C-os hőmérsékleten kiégetik azokat.Végül a már csaknem kész ceruzabelek viasszal kezelik,hogy simábban fogjanak és tömítik,hogy ne csússzanak ki a ceruzából.

A ceruza farészének készítésének a fát először kis lapokra vágják:ezek a ceruza kívánt hosszával azonos hosszúságúak,hét  ceruzányi szélesek és fél ceruza vastagok.Az egyes lapokba kis hornyokat vájnak,ezekbe fektetik a grafitbeleket,majd hasonlóan hornyolt falapot ragasztanak rájuk.Ezt a "szendvicset" aztán olyan gépen vezetik keresztül,amely kivágja belőle a hatszögletű vagy hengeres.A gyártás utolsó fázisaként ceruzákat egészségre nem kéros lakkal vonják be.

Kemény vagy puha?A polcelánföldön múlik

A ceruzabél elkészítéséhez a grafitot igen finom,a porcelán készítéséhez használt kaolinhoz hasonló agyaggal keverik el.A két összetevő különböző arányú elegyítésével különböző feketeségű és keménységű ceruzabelek állíthatók elő.A legkedveltebb a HB jelű ceruza (az angol Hard and Black- kemény és fekete- szavak kezdő betűi).A puhább és feketébb ceruzabelekben(például B,2B) több grafit,míg a keményebb fajtákban (a H-tól egészen a 9H-ig) több az agyag.

A szines ceruzák belében egyátalán nincs grafit,az csak agyagból,viaszból és szinezőanyagból készül.