Ha szemeimet becsukom,

Képzeletem szárnyal, s újra látom,

Gyermekkorom megsárgult képét,

Életem gazdag-szegénységét.

Este a sparhet sápadt fénye pislog,

Altatódalt dúdol, álmosan villog,

Lobog a fény, pattog a parázs,

Álmaim tengerén elúszik a varázs.

Az ajtó nyílásán a konyhából,

Petróleum lámpa fénye pislákol,

Édesanyám ruhámat foltozza,

A hajnal hasadás ébren találja.

Szeretetből készít bőséges reggelit,

Hozzá képzelem a vajat, szalámit,

Gőzölgő teámat lassan szürcsölöm,

Mit tőle kaptam, hálásan köszönöm.

Miközben dolgozik, szépen énekel,

Megtölti a házat fénnyel, szeretettel,

Legbelül szomorú, szemein látszik,

Boldogságra,vidám nevetésre vágyik.

Homlokán a gond mély barázdát szántott,

A "Nincs"-ből "Van"-t gyötrelemmel gyártott,

Hálából öt pár kéz simítja arcát,

S kéri az Istenét, teljesítse vágyát.

Nyh. 2000.december 20.