ÓÉV ESTE…

Karácsony óta

új hó nem esett,

csak köd rakott

zúzmarát a fákra.

Nem sokat,

csupán keveset,

s vele dermesztő

hideget hagyott hátra.

Óév este volt.

Szomorú, vidám este.

Múltat feledtető –

jövőt keresve.

Az idő szele füstöt

lehelt a ködbe,

így intve búcsút

az óévnek örökre.

Az utcán nem

járt senki már,

csak én s velem

egy furcsa árny.

Felettünk hintázó

ágakon a némaság

szelid szerelemmel

vert tanyát.

Halk szavú

lélekharanggal

köszönt el

az öreg esztendő.

Bársonyosan  borított

gonddal .-,

gyöngéden ráomló,

fehér szemfedő.

Örülnöm kéne :

hisz eltelt, vége lett.

Szenvedtetett, s látott

szenvedni eleget.

Vajh, mit hoz az új?

Nem tudhatom.

Jöttén örülni

van s lesz-e okom?

Az évek jönnek,

az évek mennek.

Fiatalokból

öregek lesznek.

Kár ezért

magam emészteni.

Legyen hát

kedvem ma Szilveszteri