Óh áldott tavasz merre jársz?

Pompád, virágod hol marad?

Oly nagy hatással vagy te rám,

úgy várlak. Késned nem szabad!

Vágyom enyhe illatra már.

A tél zordsága fáj nagyon.

Nélküled nem élek soká, 

ez árnyvilágot itt hagyom.

Jöjj hát, ne késlekedj, repülj!

Hagyd nekem friss fuvallatod!

Nincs időm. Ne legyek egyedül!

Beteg vagyok nagyon. Láthatod!

Óh kérlek, gyógyíts melegeddel,

ne takard előlem az éltető napot!

Óhajtalak, áhítalak szeretettel,

te jelented a múltat, mát...Holnapot...?

Ébredésed már sokat megértem.

Most mégis arra vágyom, itt legyél!

Jöttödtől ennyire még sosem féltem.

Mégis az kell, éltemben részt vegyél.

Érzem már ezévben nem éllek től.

Időm lejárt. Órám már nem ketyeg.

Hisz testemben féreg rág, halál dúl.

Csak az hiányzik, veled legyek.

Jöttödben csak reménkedem,

mást már itt úgysem tehetek.

Óh, törtető mag, élő földem, 

legyetek áldva. Isten véletek!

Tavaszom! Magamra  hitemben ne hagyj,

hisz nélküled a halálhoz sincs erőm!

Minden könnyebb, ha mellettem vagy, 

a úgy érkezik öröklétem, itt lejárt időm