Szépséges---

A mindenség polcát festem zöldre.
Arcod szép hitét rakom, a tetejére
Sarokban ott a Sehol sincs csöndje.
Valami kísért szemed fényével örökre,

Te vagy nekem a legszebb bánat

Nevet a szemed, ha látlak

Szép vagy jó és kedves,-----

Te vagy az élő hittan, az isten ---

Pap nélkül is itt van,

De most már, ha mindegy volna

Adj csókot a sok jóra-----

--hj—05.09.2023

.

A világ--

Sosem fog érdekelni

Mikor az élet, és a világ

Úgy határoz—nem szeret

Mert nekik nem fontos

A belső béke, a világ csöndje

S majd egyszer talán

Sorba állítja, ami szép

Ami még fontos lehet

Hát én csendben falnak dőlve

Csak várok, magolok és figyelek

Mert tudom, nem soká

Újra megkeres ----

Csendben megbocsájtva

Némi alázattal. Felnézek rá

S ha netán még marasztal

Tudatom vele, hogy őt

Minden bajával --szeretem

hj

 Áldott nap

Halottak napján kinn a temetőben,

Krizantém díszlik a kőrengetegben.

Ki fedél alatt nyugszik, örök pihenőben,

családja gyászol a lelkében mélyen.

Némelyik helyen, hervadt virág hanton,

Néhol meg pazar koszorú a tartón.

Virít a sok színes, mint egy tarka mező,

Mégis a nagy fehér, ami szembeötlő.

Van aki csokrát hivalgón helyezi,

Van aki pár szálat, szerényen leteszi.

Sokan motoszkálnak portát takarítva,

De temető néma, mintha kihalt volna.

CSAK ----

Tudd mindig veled vagyok
  a csillag is jobban ragyog,
a Napot elnyomja szemed  fénye,
S én nézni sem bírok feléje

Amint rádnézek örül szivem
mindenem te vagy, tudod - hiszen
ezt a pár sort neked szánom
mert te vagy a legfontosabb a világon!

Ha veled élhetném életem
Nem lenne benned soha félelem
Úgy szeretlek, hogy mig élsz

vigyázok rád, örökre
S mindig lenne okod örömre,
Én a fejemből soha ki nem töröllek
Hidd el –, nagyon szeretlek!

Szerelmemnek

Mint az este csendet ereszt le a tájra,
Megered hűs ajkad csábos csobogása.
Éjfényű hangod zúg réveteg fülembe,
S ringat hű álmomban békítő öledbe.

Testeden az este lágyan körül esve,
Bársonyos árnyhálót von puha kebledre.
E bársonyok közt árván kivillan bokád,
Fekszel, s lényedet lelked fénye hatja át.

Ártatlan valód ősi anyatermészet,
S tested a föld, melyből az élet ered meg.
Legyek én a víz, mely öntözi e talajt,
S tápláló humusz, melyből gyümölcsöd fakad!

HIMNUSZ

FÖLDEM, FÖLDEM MAGYAR FÖLDEM 
TE VAGY AZ ÉN KINCSEM.
BENNED ÉLTEM, VELED NEVELKEDTEM
ADTÁL VIZET ÉS KENYERET.
A HÁLA VOLT A SZERETET
A SOK KÉZ, KI TÉGED ÖLEL 
ÚJRA BENNED REMÉNYT LEL.
OLY SZEGÉNY LETT AZ ORSZÁG.
REMÉNYT ÉS ÉLELMET TŐLED VÁR.
ADJ A SZÁJNAK KENYERET,
HOGY  ÉHEZŐK NE LEGYENEK.
LEGYEN  A SZIVNEK SZERETET, 
HOGY AZ ELLENSÉGEK ELKERÜLJENEK.
FÖLDEM, FÖLDEM, TE JÓ FÖLDEM.
HA LELKEM MAJD ELVÁL TŐLEM, 
TE MARADJ  AZ ÖRÖK KINCSEM.

Iszrém----a neved.

Ha akarsz lenni az igazgyöngyszemem,
ami tenger mélyén kagylóban pihen.
Ha lennél bársonyszövet ruhám,
mi körülölel lágyan, puhán.
Ha lennél hajnalban kelő nap,
mi felhevít bíborszín ég alatt.
Ha lennél rózsaolaj balzsam,
mely megnyugtatja szívem a bajban.
Ha lennél bűbáj, ami elvarázsol
és eltaszít engem a mától.
Ha a vágy lennél, mi szétfeszít,
légy gyógyír, ami enyhíti e kínt.

Hát gyöngyszemeid láncba fűzöm,
magamra öltöm bársonyfűzőm.

SZÉPSZEMU ASSZONY

Szivárványt szőttél felhők alatt.
Megtaláltalak.
Tündérlépted, s a bódulat
varázsa bennem maradt.
Tenyeredben fürdött a nap.
Láttalak este a fák alatt.
Ki zenét, létet úgy szeret,
több mint kósza képzelet.
Felsejlik szelíd szép szemed
és melege megragad.
Szélkócoltan ring
Selymes rét hajad...
Emlékszem, megsimogattalak.

Féltem, nem látlak, többé
elvisz az ár messze
s mint mélabús temetőt
betakart az este.
A másnap félve jött elém.

Ketten Iszrével

Mikor több lesz az év,

És a Föld nem lesz a bűn gőgje,

Tűnődök majd, hogy múlassuk

Szerelmünk gyönyörű napjait.

Állnék egy domb peremén,

Én sírnék, amíg te nevetnél.

Homlokod dicsérném,

Míg te ölelnél,

Szemedet külön szeretném-

És szíved magamhoz ölelném.

De hallom közeledni

Az idő öreg szekerét,

És látom, mindenki előtt

Ott az a nem várt vad, öröklét-sivatag.

Erényed porba hull, gyönyöröm

Hamuba full.

iszrém

Álmomban itt jártál.
ágyamba halkan belopództál
suttogva hagyták el ajkaid szavak
iszrém itt vagyok, imádlak!
Mikor pillám megrebbent
édes, forró csókot adtál
majd karjaidba vettél
öleltél és simogattál
Csókjaiddal borítottad testem,
azt hiszem ilyen az igaz szerelem.
Lassan adtuk át magunkat egymásnak,
hisz minden percét élvezni kell ennek a világnak.
Mikor öled az ölemhez hozzá ért.
éreztem tested szikrázó erejét,
vágyaimat csillapítsd, óh édesem,
engedd, hogy tied legyek teljesen.