Ketten Iszrével

Mikor több lesz az év,

És a Föld nem lesz a bűn gőgje,

Tűnődök majd, hogy múlassuk

Szerelmünk gyönyörű napjait.

Állnék egy domb peremén,

Én sírnék, amíg te nevetnél.

Homlokod dicsérném,

Míg te ölelnél,

Szemedet külön szeretném-

És szíved magamhoz ölelném.

De hallom közeledni

Az idő öreg szekerét,

És látom, mindenki előtt

Ott az a nem várt vad, öröklét-sivatag.

Erényed porba hull, gyönyöröm

Hamuba full.

Bár itt az ifjú hajnalharmat bőrödön,

Lelked, mint égő fáklya, lobog,

Emelkedjünk magasba,

Mint a szerelmes sólyommadarak.

Minden erőnket és a gyönyört

Lepje el csillagfény,

És ha nem áll meg a mi napunk,

Mi ketten –tovább szaladunk.