iszrém

Álmomban itt jártál.
ágyamba halkan belopództál
suttogva hagyták el ajkaid szavak
iszrém itt vagyok, imádlak!
Mikor pillám megrebbent
édes, forró csókot adtál
majd karjaidba vettél
öleltél és simogattál
Csókjaiddal borítottad testem,
azt hiszem ilyen az igaz szerelem.
Lassan adtuk át magunkat egymásnak,
hisz minden percét élvezni kell ennek a világnak.
Mikor öled az ölemhez hozzá ért.
éreztem tested szikrázó erejét,
vágyaimat csillapítsd, óh édesem,
engedd, hogy tied legyek teljesen.

iszrém

Azt mondod szeretsz,
azt mondod vágysz reám,
azt mondod nem feledsz,
azt mondod vigyázol rám.

Vigyázz a szavakkal Ember!
Én nem vagyok gyermek, akinek játék kell!

Mit érnek a szavak, ha nincs tartalom,
elégek a bánattól, óh irgalom.

Azt mondom szeretlek,
azt mondom vágyom Rád,
azt mondom nem feledlek,
azt mondom vigyázok Rád!

De nem tehetem, hisz oly messze vagy,
Csendben álmodom, hogy szebb lesz a holnap.

Óh Istenem,
akaratod előd térdre rogyok,
 összeomlok,
síromra virágot ne hozzatok,
egy fát ültessetek,
melyen a rigó dala a zeném,
a szerelem áldozata lett:
iszrém

621. Fintortalan kacagásod feloldja a magányt, add nekem rózsádat, hadd szívjam be illatát.

622. Könnyem csordul, úgy hiányzol, a szememre nem jön álom, küldd el csókod egy madárral és szíved sugarát egy csillaggal.

623. Te sasként magasba szállhatsz, te mindig láthatsz, én egy darab ág vagyok neked, árnyékot adok, árnyékot, erőt, hogy ki adta, sose feledd őt.

624.A száddal ismerek magamra, elvakulva száz hónapra, szemeddel látom a világot, nálad találtam boldogságot.