iszrém

Azt mondod szeretsz,
azt mondod vágysz reám,
azt mondod nem feledsz,
azt mondod vigyázol rám.

Vigyázz a szavakkal Ember!
Én nem vagyok gyermek, akinek játék kell!

Mit érnek a szavak, ha nincs tartalom,
elégek a bánattól, óh irgalom.

Azt mondom szeretlek,
azt mondom vágyom Rád,
azt mondom nem feledlek,
azt mondom vigyázok Rád!

De nem tehetem, hisz oly messze vagy,
Csendben álmodom, hogy szebb lesz a holnap.

Óh Istenem,
akaratod előd térdre rogyok,
 összeomlok,
síromra virágot ne hozzatok,
egy fát ültessetek,
melyen a rigó dala a zeném,
a szerelem áldozata lett:
iszrém

621. Fintortalan kacagásod feloldja a magányt, add nekem rózsádat, hadd szívjam be illatát.

622. Könnyem csordul, úgy hiányzol, a szememre nem jön álom, küldd el csókod egy madárral és szíved sugarát egy csillaggal.

623. Te sasként magasba szállhatsz, te mindig láthatsz, én egy darab ág vagyok neked, árnyékot adok, árnyékot, erőt, hogy ki adta, sose feledd őt.

624.A száddal ismerek magamra, elvakulva száz hónapra, szemeddel látom a világot, nálad találtam boldogságot.

140. A nyugtalan boldogság jobb, mint a nyugodt boldogtalanság. Legyünk nyugtalanok, de nagyon boldogok.

141. Megérintett könnyed tisztasága, téged szeretlek a szerető szívek országába.

142. Szerettelek eddig is, s hogy csókod testemen sétál, szívem örökre bezár.

143. Öledbe teszem fejem, hogy érezd szerető szívem, s ha már ott a fejem, ölelj át engem.

144. Az ajkad megfagy a csókomban, a testem ott pihen a karodban.

145. Csókommal ajkadon sétálj az utcákon!

580. Táncol négy csillag az égen hosszú éjjelt átmesélve, mesélik, hogy igazán szeretsz, így drágakővel rakom ki szíved. 581. Vannak még fák árnyasak és zöldek, vannak még szerelmek forrók és szépek. Fent ülsz a lombok közt, lefele nézel, ott vagyok a fa alatt szerető szívvel. 582. Szívem költészete soha nem ér véget, írom magányos estéken, mikor a csend aludni tér, mindig rólad álmodom én. A tücsök dala ablakod alatt, szívemben szerelmed 1000 évig lakhat. 583.

REGGELTŐL-ESTIG Reggeltől estig, estétől reggelig, Csak magam vagyok. S minden percben, órában Rád gondolok. Mozdulatlan fekszem, Testem megrezzen, Apró ujjaid járják végig bőröm pórusait. Szemed játéka körülöttem A szunnyadó csendet átjárja. S a falon az óra tik-tak, mondja, S belülről ezt tátogja neked s nekem, Minden perc kezdete, és minden óra vége Te vagy, őszinte szerelem. Tudtam, s tudom, hogy vagy nekem, Érzem, lassan felemeled fejed Szemed pilláid felnyílnak, S kérdeznél, de nem mersz, Mint ahogy nekem is torkom kiszáradt, Összezárt, s benne egy válasz megfogant. Nehogy azt hidd hogy nem szeretlek, Hogy valaha is elfeledlek. Szeretlek.

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

CSENDES NAPOK

Csendes, esős napok,

Repedt tükrök és elveszett szavak.

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Együtt

Az ember szikrázó,
Villám-pillanata
Tátongó mélységet
És vidám ragyogást
Önt ki magából.

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

A TE NAPOD

Ha majd elindulsz hazafelé,

Válaszd a leghosszabb utat,

Mely csupa kaland és engem kutat.

ELREJTHETNÉ KEZED Elrejthetné kezed édes testedet, Mert hisz ezért van a kezed, Testedet elrejtve lecsuknád szemed, S ha kinyitnád újra, Meglátnálak benne, Kezed a testemen, rövid utakon jár, S a tenyered völgyében fénylik egy tükör, S tudja, ujjaid mit oldanak, S tudja, hogy álmaid mit hordoznak, Mit ajkad és melleid is tudják, Hova visszatérnek boldog testem útján, Boldogságra lelnek, Mikor ajkad nyílik, duzzad a melled, Pirul merev arcom, Kezeid a test takarója Lábad és a törékeny derék A testem átölelve Átlép egy boldog szerelembe. Áraszd rám a gyönyört, Mint a friss hajnalt, S apró szárnyad alatt Sziklád hasadékában pihenve Benned tenyészem és lüktetem véredben. Már mindig itt zsongsz bennem, S mint vízben a nádszál pucérra vetkőzve, Te minden éjszakát kioltasz szomjaddal, Hogy velem együtt légy-boldogan.

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

TIZENHAT ÉV

16 év annyit ér, amennyit most a cél,

Nem találja, ha külön téved,

Mert az emberek a szív mélyén testvérek.