<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

A TE NAPOD

Ha majd elindulsz hazafelé,

Válaszd a leghosszabb utat,

Mely csupa kaland és engem kutat.

Nem kell magad védened,

Ha gondolatod tiszta és egyetlen,

Izgalom fűti testedet és lelkedet.

Válaszd a leghosszabb utat!

Legyen sok-sok gondolatod,

Állj meg a fák előtt, pihenj a lombok között,

Szívj magadba minden illatod,

Bőröm illata is benne kavarog.

Rándul az izmod, zsibbad ölelő karod,

Könnyezik homlokod és szárad a torkod.

Utad végét látod már,

Én a válladon pihenek,

És hogy célba értél,

Magadnak köszönd meg.

Mert pici ujjad összeért,

És az angyalod elkísért.