REGGELTŐL-ESTIG Reggeltől estig, estétől reggelig, Csak magam vagyok. S minden percben, órában Rád gondolok. Mozdulatlan fekszem, Testem megrezzen, Apró ujjaid járják végig bőröm pórusait. Szemed játéka körülöttem A szunnyadó csendet átjárja. S a falon az óra tik-tak, mondja, S belülről ezt tátogja neked s nekem, Minden perc kezdete, és minden óra vége Te vagy, őszinte szerelem. Tudtam, s tudom, hogy vagy nekem, Érzem, lassan felemeled fejed Szemed pilláid felnyílnak, S kérdeznél, de nem mersz, Mint ahogy nekem is torkom kiszáradt, Összezárt, s benne egy válasz megfogant. Nehogy azt hidd hogy nem szeretlek, Hogy valaha is elfeledlek. Szeretlek. De szívem nyugtalan. Mert nem tudja, viszont szeretsz-e? És e kérdés minden nap felmerül szívemben, S ha úgy érzed, e kerek létben nem szeretsz, Kérd az Urat, az Istent, Mérjen rám átkot, Ki megrontotta szerelmed, És a te gyönyörű virágod.