A pszichológus szerint: Az intimitást keressük

– A párválasztás szempontjai különbözőek fiatal felnőtt korban és az élet előrehaladtával. – mondja Kunsági Andrea pszichológus. – De minden választásunk alapja egyfajta imprinting, bevésődés. Kora gyerekkorunktól őrzünk kellemes emlékeket, mozdulatokat, illatokat, arcvonásokat, hangokat egykori gondtalan, nyílt és fontos kapcsolatainkból. Az ellenkező nemű szülő rajongása, egy gyerekkori játszótárs, egy hozzánk közel álló felnőtt, akivel boldogok és nyugodtak voltunk, mélyen beleíródik emlékeinkbe. Amikor választunk, tudattalanul ismerős számunkra valami régről. Azt az embert, aki ezek közül a bevésett emlékek közül valamit hordoz, ismerősnek érezzük, és közel engedjük magunkhoz. Fontossá válik számunkra. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a választás jó. Fiatalkorban ez az imprinting a legfontosabb szempont a választásnál. Ehhez járul egyfajta kép az ideális férfiról vagy nőről. 
Idősebb korban mindehhez még hozzájárulhatnak bizonyos tapasztalatok előző kapcsolatainkból, valamint egyéb társadalmi, anyagi meggondolások is. Azt azonban, hogy milyen a jó választás, nehéz megmondani. Valószínűleg akkor érezzük úgy, hogy megtaláltuk az igazit, ha ezek közül a szempontok közül a legtöbb stimmel. Ha a párunkkal képesek vagyunk megteremteni a kora gyerekkorban átélt intimitást, környezetünk, szüleink elfogadják őt, anyagi, társadalmi biztonságot teremt számunkra, és alapvetően egyforma értékek mentén tudjuk nevelni gyerekeinket, élni mindennapjainkat.

A szociológus szerint: Guba a gubához, suba a subához

– Kutatásaim szerint – mondja Sólyom Barbara szociológus, aki szakdolgozatát a házassági mobilitásról írta – a párválasztásnak napjainkban is három meghatározó eleme van. Az első és talán a legfontosabb a kulturális és anyagi tényező. Ahogy mondani szokták, guba a gubához suba a subához való. A szülők társadalomban elfoglalt helye, jövedelme, az iskolai végzettség, bár csökkenő mértékben, de ma is befolyásolja a párválasztást. A második fontos elemet a szociológiában harmadik félnek nevezzük. Ide tartoznak a rokonság, a falu, a közösség elvárásai, amelyek ma is gyakran előírják, hogy a választott azonos vallási felekezethez, népcsoporthoz tartozzon. A harmadik tényező pedig, csúnya megfogalmazással élve, a házassági piac. Mit jelent ez? A felső végzettségűek körében például megfigyelhető, hogy azok, akik főiskolai éveik alatt nem találnak párt maguknak, később, mivel szűkül a választhatók köre, gyakran „rangon alul” házasodnak.

A házasságközvetítő szerint: A kor sokat számít

– A hozzám forduló hölgyek gyakran kérdezik, hol vannak a hozzájuk való férfiak – mondja Gerencsér Zsuzsa, az Accordia Házastárskereső Iroda tulajdonosa. – Az elmúlt hét év alatt, amióta úgy háromezer ügyfelem többségének sikerült társat találnom, világossá vált, hogy ezek a férfiak léteznek. A baj csak az, hogy másmilyen társat keresnek, mint akik őket keresik. Vannak tipikus rétegek. A legnépesebb csoportba a szingli, 25 és 35 közötti, diplomás, jól szituált nők tartoznak, akik szinte kivétel nélkül a náluk néhány évvel idősebb, hasonló végzettségű, hasonló életszínvonalon élő férfiakat keresik. Az ilyen férfiak azonban ennyi idős korukra többnyire elkeltek. A szingli nőkhöz való, 30–35 közötti, eladósorban lévő magányos férfiak is sokan vannak, viszont többnyire kétkezi munkával keresik a pénzt, s ez szinte kizáró oka az ismerkedésnek. A harmadik legnépesebb csoport a gyerekét egyedül nevelő, 40 körüli, elvált nőké. Az ő szempontjaik már mások. Náluk már nem annyira fontos a társadalmi helyzet, a végzettség. Fontosabbak az emberi tulajdonságok, az, hogy párjuk elfogadja a gyereküket, megbízható legyen. A baj itt is az, hogy a korban hozzájuk illő ötvenes férfiak a harmincas, gyermektelen nőket keresik, s rendszerint meg is találják. A tapasztalatom tehát az, hogy korban előrehaladva a nők számára egyre fontosabbakká válnak a belső, emberi tulajdonságok, míg ez a férfiakról nem mondható el. Nekik, bármilyen korúak legyenek is, a fiatal, csinos, okos és legfőképpen nőies nő kell, legalábbis az ismerkedés elején.