Apám szeretete   2007-10-27 02:48:08, Szombat        Közeleg a halottak napja, s nekem is egyre csak az apukámon járnak a gondolataim!!!

Áginak:)   2007-10-26 21:36:54, Péntek      

Ági kérte, hogy írjak egy verset neki, az anyukájáról, aki 2 hónapja halt meg! Boldogan tettem eleget kérésének:







A MAMINK

Anya volt: ...Egy lánynak, s három fiúnak anyja.

Apám emlékére   2007-10-26 14:33:22, Péntek      





Az én apukám egy nagyon jó ember volt!!!! Õt szerettem a világon a legjobban gyerekkoromban!!!!

Még 1 vers......   2007-10-24 11:54:59, Szerda      

Úgy látszik, ma a rímek gyõznek!!! Egyre csak ott motoszkálnak a fejemben!!! ... Reszkessetek, mert ma úgy látom sok verset írok!!!!

Vers a barátságról   2007-10-24 13:19:23, Szerda      




BARÁTSÁG


Boldogság, vagy bánat ér,
Aki szeret, az megért!

Rá bízhatod titkodat!

Új verset írtam!   2007-10-24 10:37:20, Szerda       



Ezt a verset ma reggel írtam! Már úgy ébredtem, hogy kész volt a vers a fejemben, csak finomítani kellett rajta!

 

 

EGYENES VONALÚ EGYENLETESEN GYORSULÓ MOZGÁS

Ezt a verset, mentõ feladatnak írom:
GYenge a tudásom, ezért majdnem sírok!

Elhatároztam, ha törik, ha szakad,
Negyedéves vizsgán átjutok én magam!

Ezért, gondolkoztam. Mirõl is írjak?
Sikeres témára, vajon hol találjak?

Vadul gyorsult ekkor, egy kocsi utcánkban.
Oda kaptam fejem, s megláttam témámat!

Nagyon jó példa ez, az egyenes mozgásra!
Autóm egyenletesen gyorsult is hozzája!

Lemértem az idõt, ami alatt elment,
Útját is meg mértem, amit addig megtett!

 

 

JÓ ÉJSZAKÁT!


Jeges, dermesztő szél fújja a fákat.
Ódon falak közt, tán szellemek járnak?

Éjszakának leple takarja be házad.
Jó meleg takaró, borítja az ágyat.

SZempillád csukódik, lábad is elfáradt.
A függöny résein, a hold fény beárad!

Kellemes meleggel hívogat az ágyad.
Álmok országába, röpít el a vágyad.

Teremtőnk vigyázza mindíg éjszakádat!

  2007-10-18 00:03:34, Csütörtök

 

 

JÓ REGGELT!


Jeges éjszakánk volt, amely csontig hatol!
Ó napocska bújj ki, már a felhők alól!

Reggel van már régen, mindenki téged vár!
Elaludtál? Vagy tán, szégyenedben elbújtál?

Gazdagon áraszd ránk éltető sugarad!
Gondozd földünket, hisz annak ura vagy!

E világ nélküled, semmit nem ér nekünk!
Lét elemünk a fény! Csak veled élhetünk!

Tekints napunk reánk, s boldogan ébredünk!

Orvosaimnak   2007-10-17 10:22:29, Szerda  
   



KÖSZÖNETTEL TARTOZOM


Keleti peronján, megtámadtak engem!
Összetõrték testem, de még jobban lelkem!

Rózsa barátnémnak!   2007-10-14 01:37:37, Vasárnap    






RÓZSÁNAK

Ridegen fénylenek kinn a csillagok!

 




Verset írni nem tudok,
Mert én költõ nem vagyok!
Csak azért próbálkozom,
Hogy szinesítsem a blogom.

Levelezõn járom az iskolát,
érettségi a célom, kiskomám!
Negyven éves fejjel tanulok,
A padban ülve, néha, el zsibbadok.

Az agyam nehezebben jár.
Tanulni, viszont nem kár!
Csak az angol nyelv ne volna,
Könnyebb lenne diák sorsa!

Mi magyarul írva van,
Azzal nincsen semmi baj!
Valahogy meg tanulom,
S legtöbbet fel is fogom.

Nem sokára vizsga van,
S ezért versem vége van.

 



TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSON VOLTAM TEGNAP

Tákoson kezdtük a kirándulást,
A nap gyönyörûen ragyogott ránk.

Nagyon szép volt, a kazettás plafon,
Urunk templomában, ami vagyon!

Láttunk, csoda szép fa ikonokat,
Megcsodáltuk az egyforma házakat.

Árultak beregi keresztszemest,
NYáron készített házi páleszt.

Innen, 3 km-re lévõ Csarodán,
Körerkélyes tornyú magas templom áll.

Ide el kell jönni egyszer mindenkinek!

A 12 ÉVES BARBINAK


Angyalok hada vigyázott rád,
12 éve, a szülõszobán.

Édes mosolyra húzódott a szád,
Veled örült ekkor: apád, s anyád!

Egyengettük eddig is az életedet.
Segítettük elsõ lépteidet.

Bízvást, számíthattál mindenben ránk.
Angyalaid leszünk egy életen át!

Rosszban, jóban, mindíg melletted leszünk,
Barbikám, mi téged, nagyon szeretünk!

Illatos virág szirmok, csicsergõ madarak,
Nap ragyogó fénye, kísérje utadat!

Akadálytól mentes, s vidám éveket,
Kívánunk nagyon boldog, és hosszú életet!

Barbikám október 10.-én született. A közelgõ születés napja felidézte bennem a születése napját. Így született meg ez a versike!






BARBIKÁMNAK

Borzolta a hûvös szél az ágakat.
A nap vörösen izzott, a horizont alatt.

Reggel óta vártuk már a jöttödet.
Bíztunk benne, ma estére megszületsz!

Ilyen csoda nekünk ritkán adatik,
Kis leányunk nem túl sûrûn születik!

Átfogtalak, s karjaimba zártalak,
Mindjárt, ahogy elõször meg láttalak!

Nevedet, hozzád bújva suttogtam.

 





ISKOLÁBAN VOLTAM

Ilyen nem volt mostanában:
Semmit nem tudtam az iskolában!

Kezdetben még a biológián,
Olykor be ugrott, a válasz az órán!

Le blokkoltam viszont, a fizikán.
Ágnes tanárnõ, hiába szólt hozzám!

Bóbiskoltam szinte a mûv.törin.
A többi órát, már ne is említsük itt!

Nem jutott el fejemig a kémia,
Viszont, nem Zsóka néniben volt hiba!

Olykor megesik mással is ilyen?

 

 

SZERELEM  (átdolgozott változat)

 

 

 

Szenvedély, csókok, és mélységes bánat.

Emésztő tűz, mely táplálja a vágyat.

 

Rengeteg ölelés, könny, és sok szenvedés,

Egekig emelő, gyönyörű mély érzés!

 

Lehetsz akár öreg, vagy épp nagyon fiatal,

Elkap a szerelem, szorosan fogva tart!

 

Majd csak akkor ereszt, ha a föld betakar!

 

 

 

2007. október 2. 13:00, Kedd

 

 

Zsonganak a rímek a fejemben!!! ... Ez van!!! .... Nem tehetek róla!!!





SZERELEM

SZenvedély, mely mindenkiben benne él.
Elemészt, s a semmiből ismét, új életre kél.

Remény, jövő, család, e szóban benne él!
Elragad az érzés, s el kap a remegés.

Leghőbb vágyad az lesz, hogy a tiéd legyen!
Ennek tudatában éled le, végig az életed.
Mi is lehetne ez? Csak is a SZERELEM!

BÁTOVSZKI TANÁR ÚRNAK


Baljós õszi szél lobogtatta hajam.
Átjárt teljesen, s borzongatta nyakam.
Tova tûnt már régen, nyári nap sugára.
Ott toporgott a tél, az õsznek nyomába.

Valóban hideg volt, de nem ez volt az oka,
SZívem össze szorult, s ez nem is volt csoda!
Kezem is reszketett, és az arcom égett.
Iskolába mentem húsz év után, s féltem!

Tanulásra adtam, lassan deresedõ fejem,
Azért vert a szívem, s remegett a kezem.
Nem tudtam mi vár rám, s én ezért, úgy féltem!

Barátaimnak

 

Bálint és Éva, szépen kértek engem:
Ajándékba Nekik, írjak már egy verset!
Remegõ kezekkel neki veselkedtem.
Átgondoltam újra, s tudtam már, hol kezdjem!

Találtunk barátra, nem oly rég, a nyáron.
Azóta örülök, hogyha Õket látom!
Idén augusztusban is voltak látogatóban!
Megfõztünk közösen, egy õzet a szabadban.

Nagyon jól sikerült a bográcsos kaland!
Arany sugarával ragyogott le a nap.
Kívánok még sok-sok nagyon boldog nyarat!

 

 

 

(új barátainknak, Bálintnak és Évának)

 

2007.

Barátaimnak

Bálint és Éva, arra kért engem,
Ajándékba Nekik, írjak egy verset.
Remegő kezekkel neki veselkedtem,
Álmomban terveztem. Hogyan is kezdjem?

Találtunk barátra, nem oly rég a nyáron,
Azóta örülök, hogyha Őket látom!
Időnként eljönnek hozzánk látogatóba,
Mit csinálunk? Őzet főzünk a bográcsba!

Nagyon jól sikerült a bográcsos kaland!
Aranyló sugárral ragyogott ránk a nap.
Kis versem rövid lett! Ezért nem lesz harag?