Barbikám október 10.-én született. A közelgő születés napja felidézte bennem a születése napját. Így született meg ez a versike!






BARBIKÁMNAK

Borzolta a hűvös szél az ágakat.
A nap vörösen izzott, a horizont alatt.

Reggel óta vártuk már a jöttödet.
Bíztunk benne, ma estére megszületsz!

Ilyen csoda nekünk ritkán adatik,
Kis leányunk nem túl sűrűn születik!

Átfogtalak, s karjaimba zártalak,
Mindjárt, ahogy először meg láttalak!

Nevedet, hozzád bújva suttogtam.
Arcocskádat számtalanszor csókóltam.
Kezecskéjét az enyémben tartottam.