Kis türelmet...
13 éve | 0 hozzászólás
2010. 11. 28. |
13 éve | 0 hozzászólás
Télapó élete vajon milyen lehet?
Télapó hol él?
Észak ködében,
Lap föld közepén.
Ajándék ölében,
Puha sütemény.
Ódon fa tövében
Élő tünemény,
Lakik örökében,
Emberek szívében...
Télvíz idején,
Emlékezzél!
Várja az ünnepet?
Akkor boldog lehet?
Jó gyerekeket
Oly vidámmá tehet!
Nézd, áldják neved!
Mikulás mit csinálsz
Ily csodás nap után?
LYukas a cipőd már,
Elkopott a ruhád,
Nehéz lett a subád...
Le kell most pihenned,
Erőt kell gyűjtened,
Hogy a napirendet
Elvégezd rendesen,
Télapó ünnepen...
13 éve | 0 hozzászólás
Mindjárt itt a Mikulás
Mire vársz Mikulás?
Ideje, hogy indulj!
Nézd, a sok gyerek vár,
Dudorászva izgul!
Jávorszarvas táncol,
Ágaskodik egyre,
Roskadozó szánhoz,
Túl virgonc ma este.
Indulni kell Rudolf!
Táltos, Csillag,húzzad!
Tova libben a szán...
Ajándéktól roskad...
Minden házba bemegy,
Igen sok a dolga.
Kis cipőt teletesz,s
Uzsgyi, indul tova.
Lábnyoma jégvirág...
Általad Mikulás,
Szebb lesz az egész világ!
2010. 11. 25.
13 éve | 0 hozzászólás
Ezt a verset az érettségim után írtam és az általam készített
tablóképpel együtt 1-1 pld. -ban megkapta minden osztálytársam, tanárom
és az érettségi elnök. Nagyon örült neki mindenki :))))
Elbúcsúzunk végleg.
Eljött a nap, a búcsú napja.
Leérettségiztünk, megyünk tovább.
Bizonyítványt kezünkbe kapva,
Újra elhagyjuk az iskolát.
Csapongva merengünk a múlton,
Új célt tűzve már magunk elé.
Zár kattan, szétrebbenünk az úton,
Utoljára még intünk iskolánk felé.
13 éve | 0 hozzászólás
2010.08.15.
13 éve | 0 hozzászólás
14 éve | 0 hozzászólás
|
2010-02-24
00:10:39 Szerda |
Szeretlek én egy életen át Szemedbe nézve magam látom, E lőtted állva nézlek téged. R emeg térdem, reszket a kezem. E l soha ne engedd a kezem! T éged szeretlek én míg élek. L átom szemedben múltunk s jövőnk, E zt látod te is a szememben. K éz a kézben éljük életünk. É lve boldogan az életünk, N agyokat kacagva, nevetve. E gy fényes láng ég a szemedben, Gy újtva szerelmed izzó parázsát. |
14 éve | 3 hozzászólás
FÉNYRE VÁGYOM ÉN.
Felhők takarják el az eget előlem,
Éjszakai lepel borítja a tájat.
NYugtalanság árad ilyenkor belőlem,
Reszketve nyitom ki egy imára számat.
Egész életemben féltem a sötétben,
Vágytam a napfényre, éltető csodára.
Árnyak rebbennek fel az este ködében,
GYermeki hitemmel nézek a homályba.
Oszoljatok árnyak, hadd lépjek a fénybe!
Megpirkad már lassan, fény tör a szobába.
Ébresztő emberek, nézzetek az égre!
Nap fényére, mely simogatja orcámat.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Advent
13 éve | 1 hozzászólás
Advent
A sztalunk közepén négy gyertya lángja ég,
Drága gyermek jöttét várva árad szét a fény.
Vígan lobbannak a gyertyák, éled a remény...
Emberek! ... Isten, a fiát küldi le közénk.
Nem sokára leszáll a karácsonyi éj,
Tömjénnel telt angyalport hoz felénk a szél.
2010.12.19.
Címkék: vers
Utolsó hozzászólás