Ezt a verset egy nagyon kedves barátnõmnek írtam, akinek pár nap különbséggel meghalt mind a két öccse. Szegény barátnõm nagyon szerette a testvéreit és nagyon szenved az elvesztésük miatt. Sajnos a fájdalmán könnyíteni nem tudok akár hogy is szeretnék! 

Ági nagy bánata

Áztatja könny az orcádat,
Gondolatod ég felé szárnyal.

Isten testvéreidet nagyon szerette,
Nemrég õket ezért magához vette.

A menyország kapuja tárva várta õket.
GYönyörû világba kerültek el tõled.

   




MI KELL NEKEM?


Merengek ágyamban: ....Mi legyen?
Ilyen életet szánt az ég nekem?

Küszködés az élet és szenvedés?
Egy pici jót sem szán nekem az ég?

Lelkemben harc dúl, nagy szélvihar.
Letépi értelmem virágát, s felkavar.

Ne folytasd! - Mondja az eszem.
Ennek ellent mond mindig a szívem.

Küszködés az élet. Vajon miért?
Egyetlen egy boldog pillanatért.
Minden és semmi, mit szívem remél.