Ezt a verset egy nagyon kedves barátnőmnek írtam, akinek pár nap különbséggel meghalt mind a két öccse. Szegény barátnőm nagyon szerette a testvéreit és nagyon szenved az elvesztésük miatt. Sajnos a fájdalmán könnyíteni nem tudok akár hogy is szeretnék! 

Ági nagy bánata

Áztatja könny az orcádat,
Gondolatod ég felé szárnyal.

Isten testvéreidet nagyon szerette,
Nemrég őket ezért magához vette.

A menyország kapuja tárva várta őket.
GYönyörű világba kerültek el tőled.

Barátnőm! Ne sírj, hisz nem hagytak el téged!
Átkarolják vállad, s óvják minden lépted.

Nem láthatod őket, de tudd és érezd,
Angyalként is szeretnek nagyon téged.

Testvéri szeretet mi hozzájuk köt végleg,
Akiket szeretünk, örökké a szívünkben élnek.

2008. 09. 18.