FÉNYRE VÁGYOM ÉN.


Felhők takarják el az eget előlem,
Éjszakai lepel borítja a tájat.
NYugtalanság árad ilyenkor belőlem,
Reszketve nyitom ki egy imára számat.

Egész életemben féltem a sötétben,
Vágytam a napfényre, éltető csodára.
Árnyak rebbennek fel az este ködében,
GYermeki hitemmel nézek a homályba.

Oszoljatok árnyak, hadd lépjek a fénybe!
Megpirkad már lassan, fény tör a szobába.
Ébresztő emberek, nézzetek az égre!
Nap fényére, mely simogatja orcámat.

2010.01.06.